Chapter 4-The past...
Key szemszöge:
Ez a 8.napunk együtt, vagyis inkább úgy mondanám egymás mellett élve, mivel a napunk nem telik másból csak az egymás melletti fotoszintetizálásból. Félreértés ne essék a perszóna továbbra is polipként tapad rám a csápjaival, amikor csak teheti, de eddig mindig sikerült kisiklanom a markai közül. Tudom, hogy gyávaság elmenekülni egy lány elől, de ez a példány különösen kitartó, ha a céljairól van szó. Visszamondtam már mozit, edzést, vásárlást, úszást, sétálást és még a lakásban való beszélgetést is sikerült elkerülnöm, miután bezárkóztam a szobámba, ami az egyetlen hely, ahová nem követ beleértve a szobámból nyíló fürdőt is. A mai nap sem különbözött az eddigiektől. Bújócska a nőszemély és a kisfia elől, aki különös élvezetet lel abban, hogy vadászatot rendezhet. Természetesen az űzött vad mindig én vagyok. Jelenleg a hátsó teraszon bújtam meg, és igyekszem olyan hangtalanul lélegezni, akár egy szobanövény. Hallom a közeledő lépteket, ezért éppen elszaladnék, amikor valaki megragadja a dzsekimet.
-Ne olyan gyorsan, gyalogkakukk-nevet ki Onew.
-Hyung, ne ijesztgess, éppen rejtőzködöm-fedem meg az idősebbet.
-Oh, ne haragudj, Kibum, de mégis meddig akarod még elkerülni?
-Már csak 4 nap ezen kívül, azt hiszem ennyi ideig még el tudom kerülni, legalábbis muszáj lesz.
-Key, ez egy eléggé gyerekes módja a probléma elkerülésnek. Miért nem próbálod meg a helyzetet uralva elmenni vele valahova vagy meghívni?
-A mai nap egyáltalán nem jó, tudod, hogy ma koncertünk van. Azt terveztem a házat itt hagyjuk a gondjaikra, addig fellélegezhetünk mindketten és nem kell utánam koslatnia, nekem pedig menekülnöm előle.
-Ahogy gondolod-kacsint rám Onew, majd magamra hagy a gondolataimmal, amelyek vissza és visszatérnek Ayumi-ra. Önkéntelenül is elmosolyodom, mivel tudom, hogy valójában élvezem a kettőnk játszmáit...
Ayumi szemszöge:
Már megint eltűnt! Pedig újabb szuper tervvel álltam elő, ezt biztos nem tudta volna elutasítani, hiszen szereti a wellness-t, ő maga mondta a múltkori ebédnél. Azonban természetesen megint felszívódott, amint meglátott.
-Hát csak legyen ilyen gyáva kukac!-mondom ki hangosan a gondolataimat, a kisfiam pedig csípőre tett kézzel ismétli utánam.
-Key-re gondolsz?-fordul be a folyosóra Onew kizökkentve engem gondolataimból.
-Természetesen. Most még azt sem engedte, hogy végig mondjam a programtervet, amit felállítottam-sóhajtok fel.
-Oh, hogy az? Ma nem lett volna rá ideje, koncertünk lesz és ilyenkor mindig stresszes.
-Ma?-esik le az állam.
-Igen, igazából megértem, hogy szeretnéd végezni a dolgodat, Key pedig csak hátráltat, így kiterveltem valamit, gyere közelebb,nehogy a gyáva kukac is hallja...
5 órával később:
Key és a többiek 3 órája léptek le ellenőrizni a terepet és felkészülni a fellépésükre. Én pedig készen állok, hogy kövessem őket a koncertre, Onew szerint Key így nem fog majd elkerülni. Természetesen mivel nem akarok nagyon rájuk cuppanni, így csak a közönség soraiból figyelek, akár a rajongók és csak a koncert előtt megyek be hozzájuk egy 5 percre. Yoogeum nem jön velem most, rábíztam Sarah-ra, aki készségesen vállalkozott a bébiszitterkedésre. A sminkem Minho barátnőjének segítségével jött létre, a hajamat kivasalták és megpróbáltak rávenni egy hosszú estélyi ruhára, de heves fejingatással meggyőztem őket egy egyszerű pulcsi és szoknya mellett.A magassarkú csizmámat is felvettem, hogy ne tűnjek annyira alacsonynak. Végig mértem a végeredményt a tükörben, majd hátrafordultam Yoogeum-hoz:
-Mit gondolsz?
-Mami, úgy nézel ki, mint egy diák-csacsogott az én kis drágám. Összeborzoltam a haját, csókot nyomtam a homlokára, majd kiléptem az ajtón az ismeretlenbe.
Key szemszöge:
A sminkes a kontaktlencsémmel foglalkozott, a többiek pedig lángvörös üstökömön nevetve viccelődtek egymással. Hálát adtam magamnak, hogy megszabadultam végre Ayumi-tól és boldogan dőltem hátra a székben. Nem sokáig örülhettem a pihenésnek és a nyugalomnak, mert egyszer csak kinyílt az ajtó és a stábtagok helyett Ayumi jelent meg. Először csak kísértetnek vagy a fantáziám szüleményének hittem, ugyanis teljesen máshogy nézett ki, mint általában szokott. Hajának lágy hullámai teljesen kisimulva, arcának lágy vonalai kiemelve, az alacsonysága sem annyira feltűnő magassarkú csizmája miatt. Egy ideig hangosan levegő után kapkodtam a látványtól, majd miután körülnéztem és megláttam a rám szegeződő aggódó tekinteteket, megköszörültem a torkomat és gúnyos mosolyt varázsoltam az arcomra:
-Mit keresel itt? Látni akarod hogyan játszanak a nagyok?-mutattam színpadiasan körbe, hogy újra láthassam azt a kis fintort, amit akkor csinál, mikor felhergelik.
-Ha tudni szeretnéd, meghívtak-köszörüli meg a torkát fölényesen. Nem bírom leplezni a meglepődöttségemet, így inkább komolyan rákérdezek:
-Ki volt az?
-Onew-böki ki, ajkain magabiztos mosoly, én azonban idegesen pattanok fel a székemből Onew felé fordulva:
-Hogy tehetted?-kérdezem feszülten, miközben odébb taszítom őt.
-Key, ne már. Ez csak egy koncert...-csóválja meg a fejét, én pedig a kezemet emelem, hogy kirázzam belőle a téves gondolatait. Tudom, hogy ezt nem csak egy koncertnek szánták, ez egy csapda számomra, hogy adjam meg magamat. Ráadásul most még Ayumi külső változása is rátett egy lapátra... Mindent előre elterveztek ellenem... Nem veszíthetek, nem mondhatom le a koncertet, de nem is bírom ki a mai estét, ha Ayu-val kell maradjak, akivel szemben most ezer százalék, hogy elveszteném az önuralmamat, és akkor olyat tennék, amit egy életre bánnék... Mert nem bánthatom őt is, el kell tűnnie az életemből.. Ki kell tartanom erre a 4 napra... Onew mégis ilyen aljas módon elárult engem, Ayumi pedig nagyon is tudja hogyan játsszon jól, de ezt a játékot többen játsszák. Ayumi olyan leckét kapsz, amit egy életre nem felejtesz el, meglásd!
Ayumi szemszöge:
Key kifakadása után lemegyek a nézőtérre és el is kezdődik az előadás. A Ready or Not c. számmal indítanak, majd jön pár szintén gyorsabb számuk, mint a Ring Ding Dong, Replay, Odd Eye. Ezután jönnek a lassabbak: Girls, Girls, Girls, Tell Me What To Do, Symptoms és a Romantic. Ezt egy rövid szünet követi, én pedig már rendesen berekedtem a sok kiabálástól. A fiúk összes dala csodálatos és az előadásmódjuk is nagyon kifejező. A szünet befejeztével jönnek a szóló produkciók. Onew a Rainy Blue-val kezd, Taemin kíséri zongorán, őt követi Jonghyun a Deja Boo-ja, majd Minho jön az Oh My Gosh c. szám cover-jével, Taemin a Press it-et adja elő. Mindenki izgatottan várja Key produkcióját. Magamban már ki is találtam a koncepciót: Single Ladies vagy Lady Gaga szám cover. Az elképzeléseim meg sem közelítették azt, ami valójában történt. Key ugyanis egy a mellkasát alig takaró darabot viselt, miközben lovaglópálcával hadonászott. A szörnyű dolog az volt, hogy mennyire élvezi a helyzetet, de úgy tűnt ördögien kutat valaki után a tömegben. Mikor rám nézett Grincsféle mosoly játszott ajkain, én pedig tudtam, hogy valami nincs rendben ezzel a mosollyal. Ahogy énekelte tovább az angol dalszöveget, rájöttem, hogy előttem akar felvágni. Meg akarja mutatni, hogy én nem lennék alkalmas egy ilyen helyzetre, mint amit ő nap, mint nap átél. Azt képzeli nem tudnám feladni önmagamat és nem tudnék kivetkőzni magamból egy szerep kedvéért, ahogyan azt ő jelenleg teszi. Kedvem lenne behúzni neki itt és most, de túlságosan messze vagyok az arcától. Végül egy táncos elindul a sorban, mikor Key súg neki valamit. Egy pillanat múlva már a színpadon egy székben ülök az önelégült arca előtt. Lehajol hozzám, szeme pajkosan csillog. Úgy gondolja nyugodtan játszhat velem, de ő is tudja, hogy itt a színpadon van egy fajta ízlésességi mérce, amit nem léphet át. Lassan kerülget, mint macska a forró kását, majd újra közel hajol hozzám, keze az arcomon siklik végig, majd a kulcscsontomon halad végig. Érintése forró, nekem pedig gőzöm sincs, hogy a forró levegő honnan jön, mikor a koncert elején fáztam...
A pillanat szertefoszlik, amikor elhajol előlem, és nekem szegezi a pálcát. Tudja, hogy nyert, én pedig vesztettem vele szemben. Inogva szállok ki a székből, nem vagyok magamnál teljesen. Key hatalmas vigyorral karol át, majd kísér vissza:
-Ebből megtanultad, hogy többet ne az engedélyem nélkül intézkedj, igaz? Most szétfognak tépni odalent, próbáld meg túlélni-nevet ki, mielőtt különböző átkokat szórhatnék, már el is tűnik. A lenti tömeg utálkozva zárul össze körülöttem, megannyi dühös szempár mered rám, én pedig tudom, hogy itt a vég.
***
Key szemszöge:
'-Key, kérlek... Vedd már észre, csak játszadozik veled és a bankkártyádat akarja.
-Nincs mi miatt aggódnod... Somin-nal minden remek, tényleg szeretjük egymást, habár a mai nap egy kissé másként láthattad, de csak ideges volt.
-Idegességnek nevezed azt, ha valaki őrjöngeni kezd egy pár cipő miatt, amit te Olasz -és nem Franciaországból hoztál?
-Hidd el, van különbség a két hely cipői között. Somin modell és nagyon figyel arra, hogy mit kér ajándékba.
-Kicsim, tudom, hogy nem vagy boldog vele. A szüleid nagyon szomorúak lennének, ha most látnának... Kérlek, Kibum... Keress egy rendes, jóravaló lányt, aki úgy szeret, ahogy vagy és nem csak a bankkártyád vagy a hírnevedet kéri, hanem a szívedet- simít végig ráncos kezeivel az arcomon, majd krákogni kezd. Somin ebben a pillanatban lép be:
-Mi folyik itt, Key maci? Nem azt mondtad, hogy a nagyit letesszük a hotelnál és végre elmegyünk kettesben, hogy megvegyük azt a táskát, amit most adtak ki?
-Somin, mit szólnál, ha most inkább a nagyival maradnánk és főznénk együtt egy kis kibimbapot?
-Komolyan beszélsz?? Tudod, hogy diétán vagyok... Hogy lehetsz ennyire nem tekintettel rám, ráadásul pont a nagyi előtt. Mindegy, Minzy egyébként is írt, hogy találkozzunk... Te addig maradhatsz a nagyival-nevetése betölti a teret, a nagymamám pedig rosszallóan tekint végig rajta, ahogy a fenekét kidobva riszálja magát járás közben.'
'-Kibum, vedd figyelembe, amit mondtam. Ez a lány nem szeret téged, érzem. Nem akarom, hogy csalódnod kelljen, kérlek keress egy aranyos, édes lányt ehelyett.
-Ezt már megbeszéltük... Somin kedves, aranyos és szép.
-Ne légy elvakult, fiatalúr... Tudod, hogy ez csak egy illúzió.. Nem szeret téged, nem is tudod mi az a szerelem és ha nem mentek külön sosem fogod megtudn...-de nem fejezi be, mert az asztalra csapva hallgattatom el.
-ELÉG LEGYEN! Mióta mondod meg mit tegyek? Régen olyan jól megvoltunk, anyám helyett anyám, apám helyett apám voltál. Azt hittem a végsőkig támogatsz a döntéseimben. Mióta fordultunk egymás ellen?
-Drága, kicsi unokám... Annyi mindent kell még tanulnod.. Főleg a világról, és az őszinte szeretetről. Egyszer majd találsz egy lányt, aki így fog szeretni, mint én vagy mint anyád téged, mielőtt a munkája eltemette volna őt.. Ő is ugyanilyen zöldfülű volt, mint te. Apáddal sosem voltak igazán egy hullámhosszon, de végül miattad együtt maradtak és ezért váltak el csak most.
-NE OKTASS KI AZ ÉLETRŐL... ANYÁT SE KEVERD BELE, Ő ÉS ÉN NEM HASONLÍTUNK... TÖBBÉ NEM AZ VAGY, AKI FELNEVELT ENGEM...NE KERESS ADDIG, MÍG ÁT NEM GONDOLOD A SZAVAIDAT SOMIN-NEL KAPCSOLATBAN-lépek ki az ajtón, a nagymamám még utánam kiabál, de nem hallgatom meg... Elmenekülök előle, és végül fájdalmat okozok neki... '
'-Key maci! Esküszöm, hogy egy félreértés az egész. Hyuk csak egy barát, tudod, hogy egyedül a te szexis külsőd kell nekem.
-A külsőm? A külsőm, Somin? CSAK ENNYI?-üvöltök rá, miután rajtakapom a hotelszobában egy sráccal.
-Mi más kellene még?-teszi fel a kérdést.
-AZT KÉRDEZED MI MÁS? SEMMI MÁS NEM KELLETT TŐLEM?
-Hát baby, tudod, hogy kellesz nekem. Na, gyere ide, beszéljük meg a magunk módján-húzza le a cipzárt a méregdrága ruhán, amit vettem neki.
-Felejtsd el... Engem és a jövőnket... Kár, volt rád az idő.. Ne is lássalak többet..
-Nem értelek.. Olyan sokat dolgoztunk a külsődön, hogy végre néz is ki valahogy. Mindent nekem köszönhetsz, én tettelek naggyá.
-Szerinted csak a külső számít?
-Természetesen jelentős mértékben az-forgatja meg a szemeit.
-TAKARODJ! TŰNJ EL... GYŰLÖLLEK...-csapom be az ajtót. A szemeimből könnyek áradata indul útjára. Az egyetlen ember, akivel beszélni akartam abban a pillanatban... meghalt...aznap... a születésnapomon,mikor szakítottam a barátnőmmel... A kórház hívott fel... A mamám leukémiával küzdött, de végül a hirtelen agyvérzés vitte el... Megöltem őt...'
Izzadtan ébredek az ágyban, megint ugyanazok a képek... A mellkasom szorít, a levegőt szaporán veszem.. Hányinger kerülget... Felkelek az ágyból és a közös fürdőbe megyek. A tükörbe nézek, szemügyre veszem az előttem lévő gyilkost, aki végzett a nagymamámmal, majd mielőtt még bármit tehetnék a kezem a tükörbe csap. Szilánkok repülnek szanaszéjjel, de nem törődöm velük. A piás szekrényünkhöz megyek, majd összeszedem a vodkát, a tequillát és még pár bort. Lassan bontogatok, mivel az öklöm vérzik, de olyan 1 órát azzal töltök, hogy teljesen eláztassam az agyamat... Nem tudom hogyan, de a földre kerülök, mikor nyílik az ajtó és Ayumi lép be:
-Mit keresel itt?- a hangja erősen ver fejbe. Mit is keresek itt?
-Ne válaszolj, teljesen eláztál, nem igaz? -suttogja a sötétben a két barna szempár.
-Gyere... ide-zihálok hirtelen, a mellkasom újra fájdalmasan összeszorul.Ayumi botladozva lép mellém. Elrendezgeti az üvegeket a pultra helyettem. Majdnem felkiált, amikor meglátja a kezemet:
-Mit tettél?
-Csak meg akartam ütni egy szerencsétlent-mosolygok rá.
-Kibum...
-NE HÍVJ ÍGY! Soha ne merj Kibumnak hívni. Ő nincs többé, már a sírban fekszik valaki más mellett.
-Miről beszélsz, butus?-hajol le mellém, majd végigsimítja az arcomat.
-Utállak, tudod? Mert te tényleg olyan vagy, mint ő... Még mondani is azt mondod és úgy, ahogy ő..
-Nem utálsz...
-De neked kellene engem...
-Nem utállak..-néz mélyen a szemembe, a szavak lágyan visszhangoznak a fülemben.
-Csúnya dolgokat tehetek veled-suttogom csúfolódva.
-Nekem te nem árthatsz, Kibu..-de nem hagyom, hogy befejezze. Erővel tapadok az ajkaira, majd felfedezem a cseresznye ajkakat. Ő próbál ellökni, de nem hagyom magam... Végül mégis ő nyer és egy pofont nyerek a csók miatt.
-Mi... bajod.. van neked?-zihál kétségbeesetten.
-Tudod mit? Ne magyarázd meg... Nincs szükségem a hülyeségeidre.. Ne keress!-mondja félhangosan, a hajába túrva Ayu, majd elszalad előlem. Alakja eltűnik a sötétben, és a kiáltásaim se hozzák vissza őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése