Chapter 6- I see you...
Ayumi szemszöge:
Hangokat hallok és halványan érzékelem, hogy nem egyedül vagyok a szobában. Mintha elkattant volna valami, de túlságosan lefoglal az érzés, ahogyan két kar átfon és így nem törődöm a hangokkal. Érzem a testéből jövő hőt és a dübörgő szívének dobbanásait, amiktől megnyugszom és elengedem mindazt, ami eddig kísértett. Szívem szerint örökre ebben a nyugodt, zsibbasztó, édes érzéssel telítődve élnék tovább, de hamar szertefoszlik minden ábrándom, amikor nemsokára megszólal egy vékonyka kis hang, aki eszembe juttatja, hogy nem adhatom át magamat buta ábrándjaimnak:
-Mami!-egy ideig bajlódom a fényviszonyokkal, de mire hozzászokom Yoogeum már beférkőzött kettőnk közé. Aggódva pislogok Key felé, aki még mindig alszik. Ha most észreveszi, hogy Yoogeum rajta fekszik meg én is, akkor nagyon ki fog borulni, kizárt, hogy megússzam az ez után következő beszólásait...
Óvatosan felemelkedem, vigyázva arra, hogy Key-t ne keltsem fel. Ahogy elnézem az arcát, ahogy alszik, érzem, hogy elpirulok, mivel eszembe jut a tegnap este... Persze, a pirulásom hamar tovatűnik, amint eszembe ötlik az a csók is, ami akaratom kívül történt.
-Yoogeum, gyere ide, drágám!-suttogok, ő pedig engedelmesen elindulna felém, de Key elkapja és magához öleli.
-Mami, ez a Hyung nem enged el.
-Mindjárt kiszedlek onnan valahogy, rendben? Csak gondolj úgy rá, mint mikor te a plüss maciddal alszol. A te Hyung-od is valahogy így gondolja-mosolyodok el, mire a kisfiam értetlenül ráncolja a szemöldökét.
-Mami, nem idős már Hyung a plüssökhöz?-teszi fel nekem a kérdést, én pedig nevetve dőlök le az ágyra.
-Természetesen, sőt Yoogeum, ez a Hyung már évek óta kisebb plüssökön él és a kutyáit is hálótársként kezeli-lép be Jonghyun nagy mosollyal, Yoogeum természetesen azonnal kitárja a karjait Jonghyun előtt, én pedig nevetve nézem a jelenetet, ahogy a fiam Jonghyun-hoz vágyna, de Key karmai közt ragadt. Közelebb lépve óvatosan megfogom Key karját és arrébb húzom, hogy Yoogeum szabadon kikerüljön, de mielőtt én is mehetnék Key átfonja a karjait a derekam körül:
-Mindig így viselkedik, igaz?-húzom el a számat, mivel Key szorítása nem enged. Jonghyun vadul vigyorog, akár egy vadalma.
-Rendben, ha nem megy így, akkor hátha jobb lesz. ha megfordulok-suttogom, miközben Yoogeum viháncolva neveti ki a bénázásaimat.
Azonban ahogy megfordulok Key nyitott szemeivel találom magamat szembe.
-Jó reggelt!-feleli kissé rekedtes hangon alsó ajkát beharapva, én pedig elképedve meredek rá.
-J-jó reggelt!-bököm ki végül, és zavarodottan veszem észre, ahogy az egyik ujjammal a hajamat csavargatom, akár egy megkergült tinédzser zavaromban.
-Hyung, nem mondtad, hogy szereted a plüssöket-szólal meg az én kis kelekótya fiam éppen időben.
-Miről beszél a kölyök?-kapja felém a fejét újfent, ám ezúttal túl hirtelen jön számomra a mozdulat és így ösztönösen megfejelem. Key a fejéhez kapva jajgat, én pedig a vörös arcomat takargatásával nem törődve vizsgálgatom, hogy nem történt-e komolyabb baj:
-Minden rendben?
-Hogy lenne? Az előbb fejeltél meg, aigoo, kemény fából faragtak, Ayumi, de lássuk, hogy ugyanilyen kemény vagy-e egy vacsorán. Este 8. a kocsimmal megyünk-köszön el, majd felkel és faképnél hagy.
-Szép volt, Ayumi! Azt hiszem kezded megszelídíteni a vad tigrisünket vagy inkább chihuahuánkat-kacsint rám Jonghyun Yoogeum-mal a karjában.
-Anyu, sikerült!-csatlakozik az ünnepléshez ragyogó szemekkel Yoogeum.
-Nem hiszem el! Srácok, mégis összehoztam, még van 2 napom, hogy Key elismerje valóban alkalmas vagyok és akkor Yoogeum, soha többé nem kell elköltöz...akarom mondani, akkor itt maradhatunk mindketten és anyunak lesz munkája!-kelek fel az ágyról és ölelem magamhoz Jonghyun-t, majd átveszem Yoogeum-ot.
-Ez maga a tökély! Talán itt is maradhatnátok Yoogeum-mal, miután felvettek. Kétlem, hogy bármelyikünk is ellene lenne, meg aztán ki tudja hogy alakulnak a dolgok Key-jel-nevet fel Jonghyun, én azonban értetlenül nézek rá.
-Mire gondolsz?-teszem fel a kérdést egyenesen ,félve a választól.
-Én csak arra gondoltam, hogy esetleg ti ketten...
-Tudod mit, inkább hagyjuk, ideje készülődni, ki tudja milyen helyre megyünk-nevetek fel kényszeredetten, majd hogy oldjam a feszültséget Yoogeum-mal játszok egy kicsit.
Key szemszöge:
Unatkozva bámulom az órát, már 10 percet késett. Mi tart ennyi ideig?
-Ayumi, élsz még vagy elnyeltek a bőrápoló -és sminkszerek? Aish, utálok várni, de értékelem,hogy ennyire készül a ma estére. Egy nő legyen csinos a jelenlétemben-mondom ki magamnak, de nem számítok Ayu felbukkanására.
-Ne haragudj, hogy késtünk, Yoogeum vacakolt a nyakkendővel,vagyis én, de sebaj-mosolyog rám, én pedig végigmérve megállapítom, hogy nem öltözött ki túlságosan.
-Azt hittem,hogy kiöltözöl-vágok egy grimaszt. Ő azonban felhúzott szemöldökkel belém fojtja a szót:
-Megmondtam már, a szépség belülről fakad, nem kívülről.
-Ha ezzel azt akartad elérni, hogy szépnek lássalak, akkor nem nagyon sikerült. Milyen márkájú a ruha? Gucci vagy Dior?
-Ha tudni akarod a helyi turkálóban vettem a minap fél áron. Kérte, hogy vegyem meg, meg aztán Sooman elküldte a fizetést, amit utánad kapok.
-Ilyen keveset küldött?Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni és vennénk egy Channel vagy Elle Saab ruhát?-vigyorodom el, tudva, hogy ennek úgy sem bír majd ellenállni.
-Kizárt! Ebben a ruhában szeretnék menni, egészen megszerettem, olyan egyszerű az anyaga-néz végig a külsején és úgy simítja végig az anyagot, mintha szatént viselne.
-Hát én kész vagyok tőled, de rendben, ha ennyire ragaszkodsz a habos, királylány jelmezedhez, hát legyen! Szálljatok be a kocsiba, késésben vagyunk!-felelem duzzogva, majd a kocsival kilőve elindulunk Korea egyik fényűző éttermébe.
-Hyung, nem mondtad, hogy szereted a plüssöket-szólal meg az én kis kelekótya fiam éppen időben.
-Miről beszél a kölyök?-kapja felém a fejét újfent, ám ezúttal túl hirtelen jön számomra a mozdulat és így ösztönösen megfejelem. Key a fejéhez kapva jajgat, én pedig a vörös arcomat takargatásával nem törődve vizsgálgatom, hogy nem történt-e komolyabb baj:
-Minden rendben?
-Hogy lenne? Az előbb fejeltél meg, aigoo, kemény fából faragtak, Ayumi, de lássuk, hogy ugyanilyen kemény vagy-e egy vacsorán. Este 8. a kocsimmal megyünk-köszön el, majd felkel és faképnél hagy.
-Szép volt, Ayumi! Azt hiszem kezded megszelídíteni a vad tigrisünket vagy inkább chihuahuánkat-kacsint rám Jonghyun Yoogeum-mal a karjában.
-Anyu, sikerült!-csatlakozik az ünnepléshez ragyogó szemekkel Yoogeum.
-Nem hiszem el! Srácok, mégis összehoztam, még van 2 napom, hogy Key elismerje valóban alkalmas vagyok és akkor Yoogeum, soha többé nem kell elköltöz...akarom mondani, akkor itt maradhatunk mindketten és anyunak lesz munkája!-kelek fel az ágyról és ölelem magamhoz Jonghyun-t, majd átveszem Yoogeum-ot.
-Ez maga a tökély! Talán itt is maradhatnátok Yoogeum-mal, miután felvettek. Kétlem, hogy bármelyikünk is ellene lenne, meg aztán ki tudja hogy alakulnak a dolgok Key-jel-nevet fel Jonghyun, én azonban értetlenül nézek rá.
-Mire gondolsz?-teszem fel a kérdést egyenesen ,félve a választól.
-Én csak arra gondoltam, hogy esetleg ti ketten...
-Tudod mit, inkább hagyjuk, ideje készülődni, ki tudja milyen helyre megyünk-nevetek fel kényszeredetten, majd hogy oldjam a feszültséget Yoogeum-mal játszok egy kicsit.
Key szemszöge:
Unatkozva bámulom az órát, már 10 percet késett. Mi tart ennyi ideig?
-Ayumi, élsz még vagy elnyeltek a bőrápoló -és sminkszerek? Aish, utálok várni, de értékelem,hogy ennyire készül a ma estére. Egy nő legyen csinos a jelenlétemben-mondom ki magamnak, de nem számítok Ayu felbukkanására.
-Ne haragudj, hogy késtünk, Yoogeum vacakolt a nyakkendővel,vagyis én, de sebaj-mosolyog rám, én pedig végigmérve megállapítom, hogy nem öltözött ki túlságosan.
-Azt hittem,hogy kiöltözöl-vágok egy grimaszt. Ő azonban felhúzott szemöldökkel belém fojtja a szót:
-Megmondtam már, a szépség belülről fakad, nem kívülről.
-Ha ezzel azt akartad elérni, hogy szépnek lássalak, akkor nem nagyon sikerült. Milyen márkájú a ruha? Gucci vagy Dior?
-Ha tudni akarod a helyi turkálóban vettem a minap fél áron. Kérte, hogy vegyem meg, meg aztán Sooman elküldte a fizetést, amit utánad kapok.
-Ilyen keveset küldött?Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni és vennénk egy Channel vagy Elle Saab ruhát?-vigyorodom el, tudva, hogy ennek úgy sem bír majd ellenállni.
-Kizárt! Ebben a ruhában szeretnék menni, egészen megszerettem, olyan egyszerű az anyaga-néz végig a külsején és úgy simítja végig az anyagot, mintha szatént viselne.
-Hát én kész vagyok tőled, de rendben, ha ennyire ragaszkodsz a habos, királylány jelmezedhez, hát legyen! Szálljatok be a kocsiba, késésben vagyunk!-felelem duzzogva, majd a kocsival kilőve elindulunk Korea egyik fényűző éttermébe.
***
Egy kis sarokban megbújva eszegettük a jobbnál jobb fogásokat, hogy ne vegyenek észre és megmaradjon a privát szférám, aminek a fenntartása Ayu mellett még fontosabbnak tűnik számomra. Hozzászoktam már ahhoz, hogy velünk él és azt is, ahogy viselkedik. Szeretném megmutatni, hogy én is lehetek egy egyszerű srác, nem csak egy üresfejű sztár, akinek mindent a szájába rágnak, hanem akinek vannak saját gondolatai, tervei és egyszerű hétköznapi dolgai.
-Ne haragudjatok, srácok, de ki kell mennem a mosdóba. Egy pillanat és jövök-sétál el, a magassarkúja kopog a linóleum padlón. Akaratlanul is a volt barátnőm jut eszembe, ahogy kopogva lépett le a szeretőjéhez azon az éjjelen, hogy aztán megtaláljam őket egy hotelszobában forrón ölelkezve..
-Ha arra gondolsz, hyung, hogy anya mit gondol rólad, akkor a válasz egyszerű. Mami nem kedvel, a múltkor 10 percen át szidott a fürdőben-szólal meg a törpe váratlanul.
-Szidott?-kérdezek vissza. Hmm, érdekes, tehát a másik törpe ilyenekkel foglalkozik, mikor nem vagyok jelen.
-Egyfolytában mondogatta és közben a tükröt szedte fel: "Meg fogom ölni azt az idiótát, ha a kezeim közé kerül!" és anyu közben az ökleit rázta. Még rám se volt olyan ideges soha.
-Mi történt előtte, hogy anyukád mérges lett?-próbálom összetenni a képet arról az éjszakáról, amikor szétzúztam a tükröt és megcsókoltam Ayu-t.
-Oh, hát hyung nagyon fura voltál... A mami bekötözte a bibis karodat, aztán hyung elkezdtél vetkőzni, anya pedig teljesen vörös lett, te pedig egyre közelebb jöttél hozzá és aztán... bumm, anyu leütött a seprűnyéllel, hyung pedig elesett. Aztán a mami betakart, miközben megesketett, hogy nem mondok semmit...-kacag fel a kis ördög, én pedig kihasználom az alkalmat, hogy közelebbről megismerjem Ayumi-t a fia segítségével.
-Tehát, a mamád pikkel rám? Mit gondolsz nem lehetne az, hogy a mamád mégis kedvel engem?-puhatolózom lassan. Yoogeum zavarodottan mér végig.
-Nem vagy a mami esete!-felel kritikusan, nekem pedig egyre inkább leesik, hogy egy mini zsenivel ülök szemben.
-Hogy-hogy? Miért nem?-fakadok ki kicsit erősebben, mint kellene.
-A papa teljesen másabb, a mami beszélt róla. A papám erős, bátor, kedves bácsi volt, mielőtt elütötte volna egy kocsi. Anyu ezért vigyáz annyira a zöld és piros lámpákkal, csak a zöldön lehet átmenni-oktat ki, mintha ő lenne az idősebb és nem én, de látom, hogy milyen gyorsan terelte el a szót a papájáról.
-Yoogeum, anyukádnak és neked nagyon nehéz lehetett a papád nélkül, és tudom, hogy mi, a SHINee nem pótolhatjuk a papádat, de itt vagyunk neked, kis haver.
-Az óvodában azt mondták rajzoljam le a családom. A többieknek volt papájuk és mamájuk, meg testvérük.. Az óvónéni megkérdezte miért van 5 apám, a többiek pedig kinevettek, mert nekik csak egy van, de anyu szerint jobb, ha több papám van. Így többen állnak mellettem és anyu mellett, még akkor is, ha nem is vagytok a papáim. Yoogeum-nak nincsen papája, csak mamája-ráncolja a szemöldökét, ahogy próbálja átgondolni a fejében zajló dolgok rendjét.
-Szerintem menő, hogy több papád van és még milyen menő papáid vannak-kacsintok rá.
-Akkor Yoogeum hívhat papának?-ragyog a szeme, nekem pedig nincs szívem elutasítani.
-Nagyon szeretnék a papád lenni, megtiszteltetés lenne, Yoogeum- borzolom össze gyengéden a haját, miközben magamat látom kicsiként az óvodában.
"-Hol van a mamád és a papád?
-A nagymamámmal lakok, a mama és a papa dolgoznak.
-Magadra hagytak?
-Nem, a nagyim azt mondta anya és apa szeret engem és soha nem hagynak magamra.
-De most egyedül vagy, nincsenek veled-nevetnek rám a többiek.
-Csak egy kis időre, csak egy kis időre... Visszajönnek-fakadok ki a társaim előtt."
Ayumi szemszöge:
Mosolyogva lépek ki a mosdó ajtaján, miután megigazítottam a sminkemet és a hajamat. Úgy érzem ez az este nagy siker lesz számomra és Key számára is előrelépés. Még a végén tényleg meggyőzhetem 2 nap alatt, habár a határidő kissé sürgető.
A gondolataim vadul cikáznak a fejemben,de kislányosan próbálom elnyomni a saját érzéseimet Key iránt, akivel még mindig nem az igazi a kapcsolatom. Most mégis ezen az estén bukik vagy áll az, hogy végül az SM-nél dolgozhatok-e, és nekem muszáj ott dolgoznom. Minél több ember figyel rám és Yoogeum-ra, annál nehezebben talál ránk Ő. A tömegben a legbiztonságosabb, oda kell elrejtőznünk, hiszen itt nem keresne. Ez a szórakoztatóipar világa, a sztárság...
Ahogy lépdelek, igyekszem kitörölni a fejemből ezeket a rémes dolgokat róla, de ahogy sejtettem nem megy könnyen, hogy ne ő jusson eszembe. Mégis ahogy meglátom a kisfiamat és Key-t beszélgetni boldog, felengedett mosoly veszi át a feszengő érzést. Lazán lépdelek feléjük egészen addig, míg egy pillanat műve alatt meg nem pillantok a szemem sarkából egy nagyon is ismerős árnyat, akit már rég eltemettem.
Fején baseball sapka, amit alaposan a szemébe húz, kezén a régi olcsó órája, szakadt farmert és bőrdzsekit vett fel a mai napra. Régen megszokott szakálla tovatűnt... Olyannyira más és mégis annyira hasonló, hogy egy perc múlva a hideg veríték csorog le lassú csíkban a hátamon, ahogy elkezd közelíteni. Hát ennyi, elkapott... Mindennek vége, de Yoogeum jó eséllyel Key-jel maradhat, nem fognak rá panaszkodni a fiúk, mert Yoogeum a legcsodásabb gyerek, akivel dolguk akadt. Az én egyetlenem...
Lehunyt szemekkel várom, hogy megszólítson, de végül mikor kinyitom a szememet és körülnézek, csak Key aggódó arcával találom szemben magamat.
-Minden rendben?-kérdezi, én pedig szédülten bólintok egyet lassan, miközben továbbra is Őt keresem a szemeimmel.
-Ayumi! Föld hívja Ayu-t!-hadonászására felébredek a kábulatból és zavartan pislogok rá:
-Ne haragudj, mit is mondtál?-kérdezem rekedten, a hangom még nekem is idegennek hat.
-Biztos vagy abban, hogy minden okés? Kicsit sápadtnak látszol, nem vagy lázas?-teszi a homlokomra a kezét, a szívem pedig hirtelen megmoccan a helyén és vad tempóra vált.
-Jól van, minden rendben, semmi gond, csak vaklárma-mosolyodik el, miközben hüvelykujjával végigsimítja az állam vonalát kínzóan lassan, ám de perzselően.
Aztán felnéz a szemembe, tekintetében vad szikra csillog és mély hangon megszólal:
-Ayu, én...
-Srácok!!!-süvít át a termen Jonghyun vadul lóbálva valamit, majd mikor megérkezik elénk feltartott mutatóujjal, lihegve jelzi, hogy várjunk egy kicsit.
-Mi az? Mondd már!-sürgeti Key idegesen, amiért félbeszakított minket. Jonghyun nem válaszol, csak Key kezébe nyomja a kezében tartott papírt. Félhangosan mormolom a szalagcímet:
"Az idol és annak szeretője, avagy SHINee Key botrányos fotói"
Ayumi szemszöge:
Mosolyogva lépek ki a mosdó ajtaján, miután megigazítottam a sminkemet és a hajamat. Úgy érzem ez az este nagy siker lesz számomra és Key számára is előrelépés. Még a végén tényleg meggyőzhetem 2 nap alatt, habár a határidő kissé sürgető.
A gondolataim vadul cikáznak a fejemben,de kislányosan próbálom elnyomni a saját érzéseimet Key iránt, akivel még mindig nem az igazi a kapcsolatom. Most mégis ezen az estén bukik vagy áll az, hogy végül az SM-nél dolgozhatok-e, és nekem muszáj ott dolgoznom. Minél több ember figyel rám és Yoogeum-ra, annál nehezebben talál ránk Ő. A tömegben a legbiztonságosabb, oda kell elrejtőznünk, hiszen itt nem keresne. Ez a szórakoztatóipar világa, a sztárság...
Ahogy lépdelek, igyekszem kitörölni a fejemből ezeket a rémes dolgokat róla, de ahogy sejtettem nem megy könnyen, hogy ne ő jusson eszembe. Mégis ahogy meglátom a kisfiamat és Key-t beszélgetni boldog, felengedett mosoly veszi át a feszengő érzést. Lazán lépdelek feléjük egészen addig, míg egy pillanat műve alatt meg nem pillantok a szemem sarkából egy nagyon is ismerős árnyat, akit már rég eltemettem.
Fején baseball sapka, amit alaposan a szemébe húz, kezén a régi olcsó órája, szakadt farmert és bőrdzsekit vett fel a mai napra. Régen megszokott szakálla tovatűnt... Olyannyira más és mégis annyira hasonló, hogy egy perc múlva a hideg veríték csorog le lassú csíkban a hátamon, ahogy elkezd közelíteni. Hát ennyi, elkapott... Mindennek vége, de Yoogeum jó eséllyel Key-jel maradhat, nem fognak rá panaszkodni a fiúk, mert Yoogeum a legcsodásabb gyerek, akivel dolguk akadt. Az én egyetlenem...
Lehunyt szemekkel várom, hogy megszólítson, de végül mikor kinyitom a szememet és körülnézek, csak Key aggódó arcával találom szemben magamat.
-Minden rendben?-kérdezi, én pedig szédülten bólintok egyet lassan, miközben továbbra is Őt keresem a szemeimmel.
-Ayumi! Föld hívja Ayu-t!-hadonászására felébredek a kábulatból és zavartan pislogok rá:
-Ne haragudj, mit is mondtál?-kérdezem rekedten, a hangom még nekem is idegennek hat.
-Biztos vagy abban, hogy minden okés? Kicsit sápadtnak látszol, nem vagy lázas?-teszi a homlokomra a kezét, a szívem pedig hirtelen megmoccan a helyén és vad tempóra vált.
-Jól van, minden rendben, semmi gond, csak vaklárma-mosolyodik el, miközben hüvelykujjával végigsimítja az állam vonalát kínzóan lassan, ám de perzselően.
Aztán felnéz a szemembe, tekintetében vad szikra csillog és mély hangon megszólal:
-Ayu, én...
-Srácok!!!-süvít át a termen Jonghyun vadul lóbálva valamit, majd mikor megérkezik elénk feltartott mutatóujjal, lihegve jelzi, hogy várjunk egy kicsit.
-Mi az? Mondd már!-sürgeti Key idegesen, amiért félbeszakított minket. Jonghyun nem válaszol, csak Key kezébe nyomja a kezében tartott papírt. Félhangosan mormolom a szalagcímet:
"Az idol és annak szeretője, avagy SHINee Key botrányos fotói"
A következő oldalra lapozok, ahol megjelennek az említett fotók.
-Ezek ma készültek-suttogom idegesen, majd a hajamba túrva próbálom helyre rakni a gondolatokat a fejemben.
-De hiszen senki nem tartózkodott a házban, csak mi és te aludtál-bámul rám megfejthetetlen tekintettel Key.
-A menedzser őrjöng, Sooman úgyszintén, éppen próbálják kitalálni ki lehetett a fotós, mivel a fotók a szobában készültek tökéletes megvilágításból.
-Egy riporter, akinek nagyon kellett az anyag!
-Gondoltak már rá, hogy megint ugyanaz a riporter szórakozik velünk, de ha megnézed a képeket, akkor rájössz, hogy ezeket a felvételeket egy eléggé olcsó kamerával készítették, nem profi kellékekkel.Tehát..
-Tehát a fotós lehet egy szimpla fan, antifan, fotós, akárki-nyögök fel.
-Ahogy mondod... Csak, hogy van egy bökkenő... Az a Valaki, aki lefotózott titeket együtt..valaki olyan volt, akinek kulcsa van a házunkhoz...
-Kulcsa? De hát nem adtunk senkinek kulcsot..-húzta fel a szemöldökét Key..
-Kivéve nekem, de nálam itt is van, mivel még tegnap mikor kimentem a piacra eltettem, egy pillanat és meg is mutatom-kotorászok a kis táskám elülső zsebében, ahova a fontosabb dolgokat szoktam tenni, de bármilyen mélyre ásom is le,végül szembesülök a ténnyel, hogy nincs nálam a kulcs...
-A fenébe... Elhagytam.. Várjatok, Sarah velem volt a vásárláskor, mindjárt fel is hívom-kapom elő a telefont, majd ahogy felnyitom a készüléket, a képernyő megváltozik és az újságbeli kép köszön vissza rám, rajta pedig megszerkesztett vörös felirat áll, csupán egy szavas az üzenet, mégis megfagy az ereimben a vér, ahogy elolvasom:
-Ezek ma készültek-suttogom idegesen, majd a hajamba túrva próbálom helyre rakni a gondolatokat a fejemben.
-De hiszen senki nem tartózkodott a házban, csak mi és te aludtál-bámul rám megfejthetetlen tekintettel Key.
-A menedzser őrjöng, Sooman úgyszintén, éppen próbálják kitalálni ki lehetett a fotós, mivel a fotók a szobában készültek tökéletes megvilágításból.
-Egy riporter, akinek nagyon kellett az anyag!
-Gondoltak már rá, hogy megint ugyanaz a riporter szórakozik velünk, de ha megnézed a képeket, akkor rájössz, hogy ezeket a felvételeket egy eléggé olcsó kamerával készítették, nem profi kellékekkel.Tehát..
-Tehát a fotós lehet egy szimpla fan, antifan, fotós, akárki-nyögök fel.
-Ahogy mondod... Csak, hogy van egy bökkenő... Az a Valaki, aki lefotózott titeket együtt..valaki olyan volt, akinek kulcsa van a házunkhoz...
-Kulcsa? De hát nem adtunk senkinek kulcsot..-húzta fel a szemöldökét Key..
-Kivéve nekem, de nálam itt is van, mivel még tegnap mikor kimentem a piacra eltettem, egy pillanat és meg is mutatom-kotorászok a kis táskám elülső zsebében, ahova a fontosabb dolgokat szoktam tenni, de bármilyen mélyre ásom is le,végül szembesülök a ténnyel, hogy nincs nálam a kulcs...
-A fenébe... Elhagytam.. Várjatok, Sarah velem volt a vásárláskor, mindjárt fel is hívom-kapom elő a telefont, majd ahogy felnyitom a készüléket, a képernyő megváltozik és az újságbeli kép köszön vissza rám, rajta pedig megszerkesztett vörös felirat áll, csupán egy szavas az üzenet, mégis megfagy az ereimben a vér, ahogy elolvasom:
"Látlak!"
