Chapter 2-The final deal...
Key szemszöge:
Már 5 nap telt el az újoncok meghallgatása óta... Utálom ezt az egészet, amibe belevettek. Minden annak a kis hárpiának a hibája, kész csoda, hogy megúsztam sérülés nélkül az amazon támadásait, miután egyedül én elmondtam az igazat a szerepléséről és a lehetséges jövőjét illetően. Mégis milyen anya viselkedik ennyire felfuvalkodottan a gyereke előtt? Ez a nő több, mint egy anyatigris. Biztos vagyok benne, hogy egy pszichopatával van dolgom, aki a későbbiekben megpróbál majd halott állati maradványokat küldeni a dorm-hoz. Szerencsére mivel beteg lett a kis pióca gyerkőc, így nem kellett látnom a kedves nőszemélyt, de meg kell győznöm a főnököt a mai tárgyaláson, hogy ez nem lehetséges...
-Hyung!-ront be Taemin a bejáraton át Yunohe-vel.
-Sziasztok!-köszönök fáradtan, miközben továbbra is azon a furcsa lányon jár az agyam.
-Nagyon el vagy gondolkodva. Hallottuk mi történt Fany-tól. Mondhatom meglepődtünk rendesen. Nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba estél, mikor kioktattad azt a lányt?-kérdezte Yuno tőlem.
-Én estem túlzásba? EZ NEVETSÉGES!!-nevettem a képükbe hisztérikusan, ahogy az esemény újra felbukkant előttem.
-Ami azt illeti, megkértem Fany-t, hogy mutassa meg a felvételt a lányról, és szerintem is ütős. Van benne valami varázs, elbűvölő a lénye.
-ELBŰVÖLŐ? Az a házi sárkány? Mégis milyen videót néztél meg?-kiáltottam rá.
-Állítsd le magad, Key. Ő csak egy lány, egy elég jól formálható énekhanggal.
-Nem, Taemin. Egy igazi gyilkossal van dolgom, egy pszichopatával, láttad miket mondott nekem az felfuvalkodott matróna a gyereke előtt?
-Oh, bizony, hogy láttam, habár nem mondanám azt, hogy túlságosan idős lenne. Hány éves?
-23-nyögöm ki fáradtan, mivel tudom ha a maknae nincs mellettem ebben az ügyben, akkor a többiektől csak rosszabbra számíthatok.
-Hyung, hogy mondhatod, hogy idős? Fiatalabb nálad, habár az elég érdekes, hogy ilyen fiatalon gyereket vállalt.
-Tipikusan az a háztartásbeli asszony, aki megunta a gyerekkel való otthon ülést és most ki akarja tombolni magát, majd lehiggad, miután kirúgattam és visszamegy oda, ahová való. Ez lesz a sorsa, most viszont megyek, kiszellőztetem a fejemet, mielőtt újra látom a rettegett rémet-kacsintok egyet rájuk, majd kisétálok az ajtón a hideg levegőre... A gondolataim továbbra is ki körül forognának? Természetesen körülötte, lassan dilibogyókat kell majd szedjek a kis szörnyi miatt, ha ez így folytatódik...
Ayumi szemszöge:
-Felébredtél, kicsim?-hallom meg a mocorgást az ágyban, miközben megkeverem a levest a tűzhelyen.
-Anya-szólal meg Yoogeun az ágyból izgatottan.
-Mit szeretnél? Mindjárt kész a leves, utána ehetünk is.
-Anya, nem mehetnénk ki? Esik a hó!-kiált fel, de egyből rá is jön a köhögés, ahogy megerőlteti magát.
-Még túlságosan beteg vagy, de ígérem miután meggyógyultál, kimegyünk, rendben? -próbálom lebeszélni, de a kisfiamat ugyanolyan kemény fából faragták, mint engem. Mindketten makacsul ragaszkodunk az elhatározásunkhoz, egészen addig, míg egyikünk nem enged. Úgy döntöttem ezúttal engedek neki egy kicsit és kimegyünk egy fél órára, hadd örüljön, de mielőtt kimondhattam volna a végső szót, a telefon berregve szólt közbe:
-Jó napot!
-Jó napot, Ayumi, ha nem tévedek. Lee Sooman vagyok.
-Oh, igen, elnézést kérek amiért nem mentem be, a kisfiam megbetegedett és ezért még nem volt alkalmam az irodájában megbeszélni a részleteket az alkuval kapcsolatban.
-Hmm, megértem miről beszél, de egy munkahelyen dolgozni kell, szeretném, ha most azonnal meglátogatna 5 körül, hogy végre megtárgyalhassuk a részleteket.
-Ahogyan kívánja-suttogtam kimerülten, ahogy eszembe jutott mibe is vágtam bele.
-Ezt már szeretem. Akkor 5-kor, viszlát-köszönt el, majd bontotta a vonalat. Az órára néztem: 3: 45
Az arcom eltorzult a magam elé képzelt jelenettől, hogy újra látnom kell azt a felfuvalkodott anyámasszony katonáját.
-Anya, mi a baj?-szakított ki a gondolataimból Yoogeun.
-Kicsim, sajnos anyunak be kell mennie az irodába. Rábízhatlak Kaylee-re, igaz?-kérdeztem, utalva a felettünk lakó aranyos, gyerekkedvelő szomszédlányra, aki ebben az 5 napban engem helyettesített, mikor le kellett ugranom a boltba, gyógyszertárba.
-De mi lesz a hóval?-kérdezte elkeseredetten.
-Utána kimegyünk, ígérem-nyomtam puszit a feje búbjára, miközben tárcsáztam Kaylee-t...
Miután rábíztam Kaylee-re a gondokat és felöltöztem, elindultam az utcára. A hideg levegő jól esett, miután az utóbbi napokat majdnem csak az aprócska egy ablakkal rendelkező albérletben töltöttem. Mélyeket lélegezve nyújtóztattam ki a karjaimat, mikor egyszer csak megláttam az idegesítő ficsúrt, akivel a következő délutánokat fogom tölteni vagy délelőttöket. Mielőtt még megláthatott volna behúzódtam egy fa biztonságos törzse mögé és néztem az egy helyben álldogáló Key-t. A lábával túrta a frissen esett havat, én pedig a számat elhúzva figyeltem:
-Tipikusan undok, ahogy az tőle várható-csóváltam meg a fejemet, de továbbra is kitartóan vártam, hogy megmozduljon és én is végre kibújhassak a fa mögül és elmehessek az irodába anélkül, hogy már az úton is egymás vérét kellene szívnunk.Key viszont nem indult el sehova. Lerázta a latyakot a cipőjéről egy fintor kíséretében, majd kinyújtotta a kezét és hagyta, hogy a nagy pelyhek a kezére hulljanak. Mosolyogva néztem, és reménykedve, hogy talán mégis megvan Key-ben az amit annyira próbál takargatni. Ez a békés pillanat addig tartott, míg ráesett az első pehely, Key megtörölte a kezét a kabátjába, és undorodva fordult el.
-Utálom a telet-nyögött fel dühösen. Eszembe jutott Yoogeun mennyire élvezné a hóval való játékot, majd gonosz vigyorral elkezdtem gyúrni egy hógolyót.
-Sosem tudja meg ki volt az-nevettem a markomba, majd céloztam és lőttem. Ahogy a hógolyóm eltalálta Key megfordult:
-Ki volt az?-kiabálta egymás után, én pedig alig bírtam visszafogni a nevetést, ahogy a szőke hajban lévő pelyhek szépen leolvadtak és a haja teljesen tönkrement.
-Gyere elő és meglátjuk akkor is ilyen kemény legény leszel-e-rivallt rám, én pedig kihajoltam félve, hogy máris tudja merre vagyok, de teljesen a másik irányba nézett. Végül egy fél perc után megunta a nézelődést és a hajához kapott:
-Teljesen tönkrement, így nem mehetek sehova. Legalább a sapkám nálam van, még jó, hogy magamhoz vettem-vigyorodott el elégedetten.
Megint csak a tökéletességet sugallta magából, bennem pedig felment a pumpa, ahogy elnéztem az önelégült fejét, újabb leckét adok hát neki, döntöttem el. Leguggoltam és újabb golyót gyúrtam, sokkal nagyobbat, mint először, majd rázúdítottam. Egyedül azzal nem számoltam, hogy nem a hátát, hanem a mellkasát találtam el. A szám elé kaptam a kezemet, ahogy rájöttem, kicsit talán túllőttem a célon. Key megrázta magát, majd rám nézett. Gyorsan megfordultam és futásnak eredtem.
Megint csak a tökéletességet sugallta magából, bennem pedig felment a pumpa, ahogy elnéztem az önelégült fejét, újabb leckét adok hát neki, döntöttem el. Leguggoltam és újabb golyót gyúrtam, sokkal nagyobbat, mint először, majd rázúdítottam. Egyedül azzal nem számoltam, hogy nem a hátát, hanem a mellkasát találtam el. A szám elé kaptam a kezemet, ahogy rájöttem, kicsit talán túllőttem a célon. Key megrázta magát, majd rám nézett. Gyorsan megfordultam és futásnak eredtem.
-Állj meg. Hé, te!-kiabált zihálva, így tudtam célba vett. A lábaim kezdtek elfáradni, ahogy több percen át kergetőztünk. Mikor azt hittem végre meglógtam előle, elvigyorodtam:
-Nyertem-kacagtam fel boldogan, de győzelmem nem tartott sokáig, mert megcsúsztam a jeges betonon.
-Fenébe-estem a fenekemre.
-Végre, megvagy. Figyelj, ha csak autogramot akartál volna, szólnod kellett volna. Nem szeretem, ha az olyanok, mint te letámadnak. A hajam teljesen tönkrement-förmedt rám, én pedig lehajtott fejjel próbáltam kerülni a pillantását.
-Nem válaszolsz? Néma vagy?-a hangjába nevetés vegyült, bennem pedig felcsapott a düh. Kinyújtotta felém a kezét, én azonban lecsaptam. Az arcom vörös volt a haragtól.
-Mégis MIT képzelsz magadról? Próbáltam veled udvarias lenni, de ezt a viselkedést még egy rajongótól is nehezen viselem. Kérj bocsánatot-játszotta a sértődöttet. Én pedig felfújt arccal néztem továbbra is lefele.
-Nekem kellene bocsánatot kérnem? Ki volt az, aki a némasággal viccelődött. Ha tudni akarja, nem olyan vicces dolog az...-direkt magázódtam, de a szavaimat véresen komolyan gondoltam. A húgom ugyanis néma. Más gyerekek megtanulnak beszélni, ő viszont csak a jelek szerint érteti meg magát velünk. Fájt, hogy Key még ezzel is képes viccelődni, nem csak önelégült, arrogáns herceg volt, hanem egy udvariatlan, undorító utolsó féreg...
-Ki vagy, hogy megmondd mit tegyek?-az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy felemeljem a fejemet. Ennek ellenére továbbra is kitartóan bámultam a földet.
-Nem hiszem el, pont Ms. Hisztérika személyesen-nevetett a markába.
-Én is örülök, hogy látlak, Mr.Nem veszem a jelet ha rosszat mondok-forgattam a szemeimet.
-Miről beszélsz?
-Az előbbi kis megnyilvánulásodról-suttogtam, majd rájöttem a húgom titka túlságosan privát, így nem szolgáltathatom ki egy olyannak, mint Key. Így a következőket mondtam:
- Ezt nevezed te törődésnek egy rajongó iránt? Messze alul múltad az elvárásaimat-piszkálódtam, oda szúrtam, ahol tudtam, hogy könnyebben sérül, de a válasza meglepett:
-Azt akarod, hogy megmutassam mire vagyok képes? Tudod, Ayumi én egészen kedvellek. Jót akarok neked-a hangja most lágy volt. Valami nem stimmelt az egész szituációval.
-Mégis mire célzol?-szegeztem rá a tekintetemet.
-Hallottam, hogy a köly... akarom mondani a fiad megbetegedett. Biztosan nagyon nehéz lehetett mellette maradni és nem aludni. Arra gondoltam, megkönnyíthetnénk egymás dolgát. Beszéljünk egymással őszintén, te ezt az egészet nem is szeretnéd. Szegény, Yoogeun-nak mennyire nehéz lenne az anyja nélkül, aki világ körüli turnén van, mikor megbetegszik-megcsóválta a fejét, előttem pedig újra felrémlett Yoogeun verejtékező arcocskája.
-Bizonyára teljesen kimerült vagy, és még egy ekkora nagy gyereket is rád bíztak, mint én. Borzasztó... Lenne egy remek ajánlatom, menj haza, nyiss egy éttermet, kávézót, vagy virágboltot, teljesen mindegy, míg be nem indul a forgalom, addig állok mindent. Tessék-firkált le valami számot egy papírcetlire.
-Mi ez?-kérdeztem, miután a kezembe nyomta.
-A bankkártyám száma. Megengedem, hogy használhasd. Látod, milyen nagy lelkű vagyok?-húzta gúnyos mosolyra a száját. Én is elmosolyodtam..... majd széttéptem a cetlit.
-MIII? Mégis mit csinálsz, te őrült perszóna?
-A kis monológodból, amit mézes hangon előadtál csak egy dolog volt igaz. Az, hogy egy nagy gyereket bíztak rám, egy arrogáns, fennhéjaskodó kis kakast, akinek ideje, hogy lejjebb vegyenek a kukorékolásából-tépegetettem egyre kisebbre a cetlidarabkákat, majd hozzávágtam.
-Elég legyen a félrebeszélésből. Mondhatod kiabálva, könyörögve, vagy akár kétszínűen. Nem fogok visszalépni! Most, pedig ha megbocsátasz eleget játszottam-emelkedtem fel a földről, de a talaj újra kicsúszott a lábam alól és vissza estem.
-Nagyon harcias ma valaki. Segítek feltápászkodni, gyere-nyúlt értem, de eltoltam magamtól.
-Az előbbi édesgetés után ne várd, hogy újra megbízzak benned. Ezt is elvesztetted, de csak magadnak lesz nehezebb-emelkedtem fel a földről lassan, majd elindultam az SM felé.
-Állj csak meg! Még nem végeztem veled-futott utánam Key.
-Mit akarsz még?
-Követtél, igaz? Megfigyelés alatt tartod az egész házunkat, nem?-a kérdés váratlanul ért, a szavam is elakadt.
-Világos, így akarsz a közelembe férkőzni, hogy aztán megnyerhess magadnak. Tudod, nekem sem jön be a kétszínűség. Azért remélem tusolás közben nem figyeltél, perverz!-kiáltott fel, én pedig a szemeimet forgatva próbáltam lerázni magamról.
-Nem leselkedtem, még csak nem is követtelek. Közel lakok a fiammal és ezen az úton szoktam járni, még csak nem is tudtam, hogy itt éltek a közelben.
-Egész megkönnyebbülés, azt hiszem, ne is próbálj meg megfigyelni minket! Nem a te dolgod hogyan élünk egymás mellett.
-Nem kell aggódnod nem igazán érdekel.
-Határozottan te vagy a legrosszabb fan, akivel találkoztam-léptünk be az épületbe.
-Ki mondta, hogy fan vagyok?
-Viccelsz?-nevetett ki hisztérikusan.
-Egyértelműen az vagy. Aki a KPOP szakmájában akar tevékenykedni, az biztos hallott a SHINee-ról és ha egyszer hallasz rólunk, megszeretsz minket.
-Nos, talán néhány tagot elismerek és tisztelek.
-Kiket?-csillant fel a szeme egy szempillantás alatt, miközben a lift egyenletes zúgása jelezte, hogy egyre feljebb megyünk.
-Ami azt illeti Minho-t kedvelem a legjobban, majd Onew-t. Mindketten igazi példaképek-somolyogtam, ahogy hagytam, hogy a fangirl énem kicsit kibontakozzon.
-Azt hittem egy pillanatra, hogy van stílusod.
-Abban biztos vagyok, hogy jobb, mint neked-kopogtam Sooman irodájának ajtaján. Sooman hamar behívatott minket az irodába. Feszülten álltam meg az asztala előtt, Key viszont szimplán lezuttyant az egyik székre.
-Hallgatlak, főnök.
-Volnál szíves tiszteletteljesen viselkedni és felállni?-kértem, de Key azzal a tipikus "próbálj megállítani, ha bírsz" nézéssel bámult rám. A fogamat csikorgatva néztem vissza Sooman-ra. Key viszont nem hagyta ennyiben a rágógumiját hatalmasra fújta, majd hangosan kipukkasztotta.
-Minden rendben? -kérdezte tőlem, mikor újra megfordultam.
-Természetesen, csak nyugodtan folytasd. Elnézést nincs önnél egy biztosítótű?-kérdeztem Sooman-t, aki csak bólintva kotort elő egyet a rendetlen fiókjából. Felkaptam és döfésre készen állva, vártam, míg újra felfújta a rágót nagyra. A tű megtette a hatását és nagyot pukkanva elterült az egész Key arcán. Boldogan sóhajtottam fel:
-Sokkal jobb. Tessék, töröld meg az arcod-nyújtottam egy zsebkendőt felé, ő pedig sértődötten vette el.
-Tehát hol is tartottunk?-fordultam vissza udvariasan.
-Egészen lenyűgöző, amit kis kegyed művelt. Key-t lerendezte egy pillanatra. Az alku tehát 2 hétre szólt, ebből 5 napot elhasznált már. Attól tartok az alku megkötése miatt tartanunk kell a 14 napot, még van 9 napja, okosan használja ki.
-Elnézést, de nem lehetne, hogy kapjak még pár napot, hiszen csak délutánonként vagy délelőtt leszek Key-jel, ennyi idő alatt nem lehet valakit megpuhítani-fogtam könyörgőre a hangom.
-Most, hogy felhozta nem is tudnának találkozni Key programterve miatt és a rajongók ki tudja mit hinnének, ha meglátják önöket-egy ideig elgondolkodva nézett ki az ablakán, majd megszólalt:
-Azt hiszem a két dudás nem fér meg egy csárdában ezúttal önökre is igaz lesz. Key-jel lehetne a nap minden percében, ha Key magához és a kisfiához költözik,remek gondolat. Key beletanulhat milyen újra embernek lenni, kegyed pedig megláthatja, hogy valóban a sztársághoz húz-e a szíve. Tökéletes!
-DEHOGY!-nyelt félre Key.
-A legborzasztóbb ötlet, amit eddig hallottam-fogta a fejét félelmében.
-Valóban nehezen megvalósítható. Egy albérletben élek a fiammal szűkös keretek között, még Key-t is befogadni... kicsit sok lenne ez.
-Hmm, értem. Akkor megcseréljük, hogy mindenki jól járjon. Ön költözik be a SHINee dorm-ba- dörzsölte össze a tenyerét.
-Tessék?-zengtük egyszerre.
-Komolyan mondom önök aztán olyanok akár egy komikus páros. Sokat várok még maguktól, nagyon szórakoztatónak tűnik így előre ez a 9 nap-kacagott fel, én pedig magamban visítottam, ahogy rájöttem ezt a kilenc napot úgy fogom Key-jel tölteni, hogy egy tapodtat se mozdulhatok majd mellőle...
-Nem válaszolsz? Néma vagy?-a hangjába nevetés vegyült, bennem pedig felcsapott a düh. Kinyújtotta felém a kezét, én azonban lecsaptam. Az arcom vörös volt a haragtól.
-Mégis MIT képzelsz magadról? Próbáltam veled udvarias lenni, de ezt a viselkedést még egy rajongótól is nehezen viselem. Kérj bocsánatot-játszotta a sértődöttet. Én pedig felfújt arccal néztem továbbra is lefele.
-Nekem kellene bocsánatot kérnem? Ki volt az, aki a némasággal viccelődött. Ha tudni akarja, nem olyan vicces dolog az...-direkt magázódtam, de a szavaimat véresen komolyan gondoltam. A húgom ugyanis néma. Más gyerekek megtanulnak beszélni, ő viszont csak a jelek szerint érteti meg magát velünk. Fájt, hogy Key még ezzel is képes viccelődni, nem csak önelégült, arrogáns herceg volt, hanem egy udvariatlan, undorító utolsó féreg...
-Ki vagy, hogy megmondd mit tegyek?-az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy felemeljem a fejemet. Ennek ellenére továbbra is kitartóan bámultam a földet.
-Nem hiszem el, pont Ms. Hisztérika személyesen-nevetett a markába.
-Én is örülök, hogy látlak, Mr.Nem veszem a jelet ha rosszat mondok-forgattam a szemeimet.
-Miről beszélsz?
-Az előbbi kis megnyilvánulásodról-suttogtam, majd rájöttem a húgom titka túlságosan privát, így nem szolgáltathatom ki egy olyannak, mint Key. Így a következőket mondtam:
- Ezt nevezed te törődésnek egy rajongó iránt? Messze alul múltad az elvárásaimat-piszkálódtam, oda szúrtam, ahol tudtam, hogy könnyebben sérül, de a válasza meglepett:
-Azt akarod, hogy megmutassam mire vagyok képes? Tudod, Ayumi én egészen kedvellek. Jót akarok neked-a hangja most lágy volt. Valami nem stimmelt az egész szituációval.
-Mégis mire célzol?-szegeztem rá a tekintetemet.
-Hallottam, hogy a köly... akarom mondani a fiad megbetegedett. Biztosan nagyon nehéz lehetett mellette maradni és nem aludni. Arra gondoltam, megkönnyíthetnénk egymás dolgát. Beszéljünk egymással őszintén, te ezt az egészet nem is szeretnéd. Szegény, Yoogeun-nak mennyire nehéz lenne az anyja nélkül, aki világ körüli turnén van, mikor megbetegszik-megcsóválta a fejét, előttem pedig újra felrémlett Yoogeun verejtékező arcocskája.
-Bizonyára teljesen kimerült vagy, és még egy ekkora nagy gyereket is rád bíztak, mint én. Borzasztó... Lenne egy remek ajánlatom, menj haza, nyiss egy éttermet, kávézót, vagy virágboltot, teljesen mindegy, míg be nem indul a forgalom, addig állok mindent. Tessék-firkált le valami számot egy papírcetlire.
-Mi ez?-kérdeztem, miután a kezembe nyomta.
-A bankkártyám száma. Megengedem, hogy használhasd. Látod, milyen nagy lelkű vagyok?-húzta gúnyos mosolyra a száját. Én is elmosolyodtam..... majd széttéptem a cetlit.
-MIII? Mégis mit csinálsz, te őrült perszóna?
-A kis monológodból, amit mézes hangon előadtál csak egy dolog volt igaz. Az, hogy egy nagy gyereket bíztak rám, egy arrogáns, fennhéjaskodó kis kakast, akinek ideje, hogy lejjebb vegyenek a kukorékolásából-tépegetettem egyre kisebbre a cetlidarabkákat, majd hozzávágtam.
-Elég legyen a félrebeszélésből. Mondhatod kiabálva, könyörögve, vagy akár kétszínűen. Nem fogok visszalépni! Most, pedig ha megbocsátasz eleget játszottam-emelkedtem fel a földről, de a talaj újra kicsúszott a lábam alól és vissza estem.
-Nagyon harcias ma valaki. Segítek feltápászkodni, gyere-nyúlt értem, de eltoltam magamtól.
-Az előbbi édesgetés után ne várd, hogy újra megbízzak benned. Ezt is elvesztetted, de csak magadnak lesz nehezebb-emelkedtem fel a földről lassan, majd elindultam az SM felé.
-Állj csak meg! Még nem végeztem veled-futott utánam Key.
-Mit akarsz még?
-Követtél, igaz? Megfigyelés alatt tartod az egész házunkat, nem?-a kérdés váratlanul ért, a szavam is elakadt.
-Világos, így akarsz a közelembe férkőzni, hogy aztán megnyerhess magadnak. Tudod, nekem sem jön be a kétszínűség. Azért remélem tusolás közben nem figyeltél, perverz!-kiáltott fel, én pedig a szemeimet forgatva próbáltam lerázni magamról.
-Nem leselkedtem, még csak nem is követtelek. Közel lakok a fiammal és ezen az úton szoktam járni, még csak nem is tudtam, hogy itt éltek a közelben.
-Egész megkönnyebbülés, azt hiszem, ne is próbálj meg megfigyelni minket! Nem a te dolgod hogyan élünk egymás mellett.
-Nem kell aggódnod nem igazán érdekel.
-Határozottan te vagy a legrosszabb fan, akivel találkoztam-léptünk be az épületbe.
-Ki mondta, hogy fan vagyok?
-Viccelsz?-nevetett ki hisztérikusan.
-Egyértelműen az vagy. Aki a KPOP szakmájában akar tevékenykedni, az biztos hallott a SHINee-ról és ha egyszer hallasz rólunk, megszeretsz minket.
-Nos, talán néhány tagot elismerek és tisztelek.
-Kiket?-csillant fel a szeme egy szempillantás alatt, miközben a lift egyenletes zúgása jelezte, hogy egyre feljebb megyünk.
-Ami azt illeti Minho-t kedvelem a legjobban, majd Onew-t. Mindketten igazi példaképek-somolyogtam, ahogy hagytam, hogy a fangirl énem kicsit kibontakozzon.
-Azt hittem egy pillanatra, hogy van stílusod.
-Abban biztos vagyok, hogy jobb, mint neked-kopogtam Sooman irodájának ajtaján. Sooman hamar behívatott minket az irodába. Feszülten álltam meg az asztala előtt, Key viszont szimplán lezuttyant az egyik székre.
-Hallgatlak, főnök.
-Volnál szíves tiszteletteljesen viselkedni és felállni?-kértem, de Key azzal a tipikus "próbálj megállítani, ha bírsz" nézéssel bámult rám. A fogamat csikorgatva néztem vissza Sooman-ra. Key viszont nem hagyta ennyiben a rágógumiját hatalmasra fújta, majd hangosan kipukkasztotta.
-Minden rendben? -kérdezte tőlem, mikor újra megfordultam.
-Természetesen, csak nyugodtan folytasd. Elnézést nincs önnél egy biztosítótű?-kérdeztem Sooman-t, aki csak bólintva kotort elő egyet a rendetlen fiókjából. Felkaptam és döfésre készen állva, vártam, míg újra felfújta a rágót nagyra. A tű megtette a hatását és nagyot pukkanva elterült az egész Key arcán. Boldogan sóhajtottam fel:
-Sokkal jobb. Tessék, töröld meg az arcod-nyújtottam egy zsebkendőt felé, ő pedig sértődötten vette el.
-Tehát hol is tartottunk?-fordultam vissza udvariasan.
-Egészen lenyűgöző, amit kis kegyed művelt. Key-t lerendezte egy pillanatra. Az alku tehát 2 hétre szólt, ebből 5 napot elhasznált már. Attól tartok az alku megkötése miatt tartanunk kell a 14 napot, még van 9 napja, okosan használja ki.
-Elnézést, de nem lehetne, hogy kapjak még pár napot, hiszen csak délutánonként vagy délelőtt leszek Key-jel, ennyi idő alatt nem lehet valakit megpuhítani-fogtam könyörgőre a hangom.
-Most, hogy felhozta nem is tudnának találkozni Key programterve miatt és a rajongók ki tudja mit hinnének, ha meglátják önöket-egy ideig elgondolkodva nézett ki az ablakán, majd megszólalt:
-Azt hiszem a két dudás nem fér meg egy csárdában ezúttal önökre is igaz lesz. Key-jel lehetne a nap minden percében, ha Key magához és a kisfiához költözik,remek gondolat. Key beletanulhat milyen újra embernek lenni, kegyed pedig megláthatja, hogy valóban a sztársághoz húz-e a szíve. Tökéletes!
-DEHOGY!-nyelt félre Key.
-A legborzasztóbb ötlet, amit eddig hallottam-fogta a fejét félelmében.
-Valóban nehezen megvalósítható. Egy albérletben élek a fiammal szűkös keretek között, még Key-t is befogadni... kicsit sok lenne ez.
-Hmm, értem. Akkor megcseréljük, hogy mindenki jól járjon. Ön költözik be a SHINee dorm-ba- dörzsölte össze a tenyerét.
-Tessék?-zengtük egyszerre.
-Komolyan mondom önök aztán olyanok akár egy komikus páros. Sokat várok még maguktól, nagyon szórakoztatónak tűnik így előre ez a 9 nap-kacagott fel, én pedig magamban visítottam, ahogy rájöttem ezt a kilenc napot úgy fogom Key-jel tölteni, hogy egy tapodtat se mozdulhatok majd mellőle...
