Házasságból jeles
Key szemszöge:
Idegesen sétálok ki-be a lakásban. Még nem beszéltem Ayu-val a legénybúcsúról és nem is igazán tudom mit mondhatnék neki. Jonghyun túl sunyin mosolygott, mikor a legénybúcsús meglepijükről beszélt. Vajon mit terveltek ki nekem? Ayumi meg fog ölni...
-Kibum...-kiabál be Ayu a kertből. Most ugrik a majom a vízbe.
-Itt vagyok-lépek ki az ajtón, ahol a barátaink álldogálnak az esküvőre felállított pavilon előtt. Ayu mindig megérzi, ha ideges vagyok, így most is látom, ahogy kérdőn megemelkedik a szemöldöke.
-Valami baj van?-teszi fel a kérdést nyíltan és egyenesen. Gyorsan, lazán válaszolok:
-Nem, minden okés. És nálad?-vágok vissza vigyorogva, majd látom, ahogy elpirul.
-Hát... ömm... a lányokkal ma tartanánk a lánybúcsút, és arra gondoltam, hogy vigyázhatnál Yoogeun-ra, míg mi csavargunk... Persze, csak ha nincs ellenedre és nem félsz feláldozni egy keveset a szabadidődből-mosolyodik el, a szemében huncut fény gyullad a csavargás szóra, ami cseppet sem tetszik nekem.
-Ami azt illeti... rendben van, menjetek csak-egy percre majdnem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a féltékenység, de aztán meggyőztem magam, hogy bíznom kell Ayu-ban. Az arca felragyog és a mellkasomhoz bújik:
-Köszönöm. Csajok, ma hajnalig bulizunk!-kiált fel kibontakozva az ölelésemből. Felköhögök jelezve, hogy nem annyira tetszik ez az ötlet.
-Nocsak! A kis díva ennyire félti a menyasszonyát?-bök meg Sarah nevetve.
-Nem féltem-nyelem félre a vizet.
-De féltékeny vagy! Félsz, hogy jobb fogást talál?-nyújtja ki a nyelvét Sarah rám.
-Nálam jobbat úgysem talál-felelek a piszkálódásra, majd odaintek Onew-nak:
-Dubu, az asszony kezd elkanászodni, nem gondolod?-vigyorgok rá.
-Én ilyen tüzesen szeretem-öleli át hátulról, Sarah pedig hátrahajolva nyom puszit a leader szájára.
-Fújjjj!-kiált fel Yoogeun Minho öléből.
-Mi fúj? Semmi fújj, a csókolózás nem fújj, hanem menő, főleg ha több csaj jut rád-kacsint Jonghyun csücsörítve. Az egyik kerti székhez lépek, felkapom a párnát róla, majd Jonghyun csücsörítő ajkának vágom:
-Ne a gyerek előtt, Casanova!
-Én csak bemutattam Yoogeun-nak hogyan is kell ezt a mesterséget playboy szintre fejleszteni. Majd pár év múlva cimbi, egyenlőre Key-nek kell átesnie a beavatási szertartáson-pacsizott egyet a kicsivel, miközben én kínosan feszengtem az ingemben, ugyanis éreztem, ahogy Ayumi szemei szikrát szórnak.
-Miről is van szó?-emelte meg a hangját erélyesen. Óvatosan fordultam meg, hogy szembenézzek a házi sárkányommal:
-Semmiről, vagyis nem tudom miről beszélnek-Ayu keresztbe font karral lépett elém.
-Kim Kibum... -mordult fel vészjóslóan.
-Hűha, Key. és még Sarah-ról mondod, hogy elkanászodott. Egy igazi señorita lesz a feleséged!
-Szenyó micsoda?-kérdeztem, miközben Ayu arca pipacsvörössé vált.
-Spanyolul mondtam. Egyszer randiztam egy spanyol szépséggel-kacagott fel Jonghyun.
-Ne tereld a témát, Jonghyun. Meséld csak el, hogy mire készültök, DE MOST!
-Ayumi, tisztázzuk! Ami a lánybúcsúban fog lezajlani az köztetek marad, ami a legénybúcsún fog lezajlani az köztünk! Érezzétek jól magatokat a csajokkal, mi is jól fogunk majd szórakozni. Na,tipli készülődni!-tolta Ayu-t a lányok felé.
-Rájuk se bagózz, olyan estét terveztem el, amit egy életre nem felejtünk el-csillogott fel Yuno arca, egyre gyanúsabbá vált a dolog.
-Lányok.. Mindig azt hiszik, hogy versenyezhetnek velünk-vigyorodott el Taemin.
-Hah, egy percig se hidd Lee Taemin, hogy nem vagyok egy bulizós típus-húzta el a száját Yunohe.
-Lépjünk le csajok, ideje partizni!-indult meg előre Lina, a többiek lassan követték,de én még gyors elkaptam Ayu karját:
-Csak óvatosan ma, okés? Ne vaduljatok túlságosan-szorítottam meg a kezét.
-Key, már te is kezded? Ez csak egy éjszaka, csak ki akarok rúgni a hámból, mielőtt igent mondok az oltárnál a férfinak, akit szeretek. Azt hittem megérted-mosolyodott el szomorkásan.
-Gyere, menjünk Ayu!-karolta át Sarah a derekát, majd elvezette előlem.
-Akkora idióta vagy Key! Ez csak EGY este!-csóválta meg a fejét Yuno.
-Ne csináljátok már ezt lányok! Nem azért mondtam-próbáltam enyhíteni a felém áradó haragjukat.
-Holnap haza hozzuk vagy akár érte is jöhetsz.. Oh, és eszedbe se jusson megakadályozni a ma esténket-hallgattam végig Lina szavait döbbenten. Azt hittem rosszul hallok. Miért tesznek úgy, mintha minden az én hibám lenne? Egyre csak néztem a távolodó alakokat, miközben a szívem összeszorult az előbbi apró vitától...
Ayumi szemszöge:
Nem szeretem, ha kordában akarnak tartani. A régi házasságomra emlékeztet, még akkor is, ha tudom, hogy Kibum nem olyan. Meg vannak a magamnak felállított korlátaim, amiket nem feszegetek, így nincs szükségem arra, hogy ő is felállítson nekem szabályokat. A kinti sötétedő eget figyelem a gondolataimba mélyedve. Vajon tényleg helyes az, amit éppen teszek?
-Arra gondolsz, hogy valóban elmehetünk-e, igaz?-ül le mellém Sarah 2 teás csészét szorongatva.
-Igen-veszem át az egyiket sóhajtva.
-Key, egy igazi marha, ne is foglalkozz a szavaival. Megérdemelsz egy görbe estét, mielőtt elkötelezed magad mellette. Neked is jár egy kis szabadság. Elvégre volt már egy rossz döntésed, aztán megszületett Yoogeun, nem is volt időd kirúgni a hámból, ha nem tévedek.
-Hát, nem igazán, de Yoogeun mellett nem is nagyon akartam kirúgni.
-Ugyan már, csajok! Most nincs idő a depizésre. Yuno, hova is tetted a piát?-kiabált be a konyhából Lina, majd rövidesen ahogy megtalálta az italt, a teám kicserélődött valami sokkal ütősebbre.
-Ez csak a bemelegítő kör, úgyhogy aki nem bírja a piát, az egyen hozzá valamit. Fenékig, avagy soha többé...!-kacsintott, majd koccintott velünk, és lehúzta az egészet. Sarah és Yuno gyorsan követte, én azonban habozva nézegettem az italt, miközben Key járt a fejemben.
-A fenébe, nekem is jár egy kis felszabadulás!-húztam le az italt, hagyva, hogy a színtelen folyadék leguruljon a torkomat végigmarva.
-Ez a beszéd és most igyekezzetek, mert 1 óra múlva jön a limó, amit Yuno lerendelt. Adjuk meg a módját a mai partinak!-kiáltott még egyszer, majd letettem a telefonomat a kanapéra és neki láttunk a készülődésnek. Hamarosan meg is feledkeztem az ellenkezésemről, és Key jelenetéről is. Elhatároztam magam: Ez az én napom lesz!
Pár óra múlva:
Key szemszöge:
-Nem érzed magadat rosszul, Key? Az asszony az éjszakában partizik, te meg itt maradtál Yoogeun-nal-paskolta meg a vállam Jonghyun. Idegesen mértem végig Jonghyun-t, mivel emlékeztetett arra, hogy Ayu ma nem jön haza.
-Nincsen semmi gond, a mai este pasis lesz. Csak mi srácok!-varázsoltam az arcomra lelkesedést.
-Ahaaaamm, mi a programterv?-nyújtotta el a mondat elejét a szemét forgatva.
-Hmmm, arra gondoltam, hogy megnézhetnénk Pororo, a kis pingvin kalandjainak 3.évadát. A főcímdal elég barátságos, az a címe, hogy Hello Friends. Mit szólsz?-mosolyogtam még mindig.
-Hányinger... Key, nézz a szemembe és mondd, hogy valóban ezt szeretnéd-fakadt ki Jong.
-Tudod, hogy nem-vettem le a tökéletes apa álarcát.
-Akkor mire várunk? Irány a legénybúcsú és mutassuk meg ki tud igazán vadul partizni!
-Itt van Yoogeun, nem hagyhatjuk itt. Felelősséget vállaltam érte-erősködtem.
.Tudod mi történik épp most? Unalmas otthonülős apává és férjjé válsz. Hová tűnt Key, aki idol-ként végig bulizta az estéket? Aki csak másnap 7 felé mászott elő? Aki képes volt 5 sojut meginni egymás után? Jelenleg csak egy élére vasalt nadrágot viselő rénszarvasos pulcsit viselő apajelöltet látok, akinek még nem fejlődött ki a sörhasa.
-Nem hagyhatom itt a gyereket. Hogy néznék Ayu szemébe ezek után? Szerinted mit mondana, ha megtudná, hogy 1 nappal az esküvő előtt -mikor rám bízta Yoogeun-t-elmentem partizni magára hagyva a gyerkőcöt?-viaskodtam, mert ezúttal felelősségteljes szülőként akartam viselkedni, mert be akartam bizonyítani Ayu-nak, hogy én is készen állok arra, hogy szülőként feláldozzak dolgokat, mint például ezt az estét is.
-Állj! Tekerj vissza mit is mondtál?
-Azt, hogy nem hagyhatom magára....
-Nem, előtte. Mit mondana, ha megtudná...Ha megtudná. Zseni vagy, Kibum!-vigyorodott el a szöszke.
-Miért is?-néztem rá zavarodottan, pedig magamban már tudtam mit fog mondani.
-Elmegyünk, megtartjuk a legénybúcsút Yoogeun-nal. Ayu semmit sem fog megtudni és vigyázhatunk a fiadra, míg bulizunk. Szedd a cuccod, indulunk!-kiáltott fel, majd magamra hagyott Yoogeun-nal, aki végszóként a mutatóujját az ajkai elé téve ígért nekem támogatást és titoktartást az anyja elől. Hálásan kaptam a kezembe, majd bepakoltam mindent, amire szükségem lehet, hogy Yoogeun-t ellássam és átöltöztem.
-A mai estén bulizunk?-tette fel a kérdést Yoogeun kíváncsian.
-De még mennyire, kis haver!-mosolyogtam rá, habár tudtam, hogy Ayu meg fog ölni, ha valahogy mégis rájön.
-Appa...
-Mi az? Valami gond van?-kérdeztem idegesen, a homlokomon máris izzadtság cseppek jelentek meg.
-Azt hiszem a buli jobb ötlet, mint Pororo-húzta széles mosolyra a száját. Válaszul csak megöleltem, tudatva vele, hogy mennyire boldog vagyok...
A kocsiba beletettem a gyerekülést, majd beültettem Yoogeun-t, aki izgatottabb volt az este miatt, mint mi együttvéve.
-Key, omma-nak egy szót sem szólhatunk, igaz?
-Nem hinném, hogy jól járnán....
-Hallottátok? Mindenki sssshhh!-mutogatott Taemin-nak, mivel a maknae-ban bízott a legkevésbé. Taemin ezúttal is kinevette, mire Yoogeun mérgesen fordult el tőle. Ilyen az, amikor a gyerek neveli a másikat!
-Nagyon okosan mondtad, Yoogeun! Anyukád kitekeri mindegyikünk nyakát, ha megtudja-vágott egy grimaszt Jonghyun a 'kitekeri' szóra, miközben feltekerte a rádió hangját, amin a We don't talk anymore ment. A számról Ayu és a jelenlegi nemsokára végrehajtott hibám járt a fejemben, de aztán csak megráztam a fejemet és elhatároztam magamban: Ez az én napom lesz!
Ayumi szemszöge:
A limóból kiszállva megcsapott a hideg levegő, de nem bántam. Szükségem volt arra, hogy kicsit magamhoz térjek a kocsiban elfogyasztott 2 tequila után.
-Veled minden rendben?-szállt ki a kocsiból Yuno, aki vígan támogatta ki a kocsiból a kevésbé jól kinéző Sarah-t.
-Fogjuk rá, felhívom Key-t, hogy megkérdezzem mi újság arra-vettem a kezembe a telefonomat.
-Biztos vagy benne? A fiúk már biztos kidőltek és valószínűleg alszanak. Minho legalábbis elég hamar képes elaludni-mosolygott Lina magabiztosan.
-Csak megcsörgetem őket, ha esetleg baj lenne-kételkedtem továbbra is.
-Ne csináld, bízz egy kicsit Key-ben és a srácokban! Jó fejek és apa kaliberűek mind, habár Taemin még kissé fiatal.
-Taemin-ból is csodás apa lesz!-vágott közbe Yunohe kissé elvörösödve.
-Igen, tudjuk, csak még nem nőtt be a feje lágya. Egyébként hogy van Csipkerózsika? Éledezik már?-hajolt közelebb Sarah-hoz, aki éppen felemelte a fejét.
-BULIZZUNK!-kiáltott fel hangosan, mire több járókelő a fejét csóválva fordult meg.
-Halkabban recsegj, te rádió, ha kérhetném-karolta át Lina a másik oldalról is a kissé elázott Sarah-t.
-De hát bulizni jöttünk, nem?-válaszolt, vigyázva arra, hogy ezúttal halkan beszéljen.
-Pontosan, úgyhogy anyatigris is koncentrálhatna erre-Lina mintha kissé kötözködőbb lett a pia után.
-Csak egy csörgés!-erősködtem tovább, mire Lina csak megcsóválta a fejét. Boldogan tárcsáztam a számot.
-Hello Key!
-Szia szívem! Hogy telik az este?-hallottam a hangján, hogy valami nem okés odaát, így egy kissé megijedtem.
-Itt minden rendben van. Sarah egy kicsit kiütötte magát, de megoldjuk. Ne mondd el Onew-nak, csak kiakadna...Ott minden ....-de nem fejezhettem be a mondatot, mert Onew belekavart:
-Mi történt? Ugye nem adtatok neki sok sojut?
-Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben van. Lina és Yuno mindent megtesznek érte. Key, ki vagyok hangosítva?
-Jaj, igen. Miért? Baj?
-Nem, jó ez így. Yoogeun?
-Éppen Jonghyun-nal nézik a Pororo 3.évadát. Miért? Adjam?
-Nem, nem kell. Örülök neki, hogy ilyen jól elvannak és sajnálom a mait. Kicsit eltúloztam a délutánt, de nagyon örülök, hogy megértetted és képes voltál értem vállalni Yoogeun-t. Nagyon hálás vagyok! Jaj és még valami! Holnap reggel érkeznek a szüleim Japánból. Eredetileg meglepinek szántam, de gondoltam jobb, ha elmondom, hogy fel tudj készülni. Imádni fognak!
-I-igen? Holnap?
-Igen, miért? Baj van?
-Nem, a holnap csodás. Én és a papád meg a mamád. Testvéred nincs véletlenül?
-A húgom, ő pedig csak a szertartásra érkezik haza.
-Jaj, tényleg ki is ment a fejemből, ne haragudj.
-Semmi gond. Anyukádék mikor érkeznek?
-Az esküvő napján pont, addig melóznak-válaszolt, a hangja mélabússága felett nem tudtam elmenni szó nélkül.
-Sajnálom, drágám-próbáltam megnyugtatni, miközben a vonal másik végén zenefoszlányokat és kiabálást hallottam.
-Nem, minden rendben. Már megszoktam, viszont most megyek-hadarta el gyorsan a mondandóját. Egyre gyanúsabban viselkedett.
-Key... Ne tedd le... Mik ezek a hangok? Ki kiabál? Kibum?-kiabáltam a telefonba.
-Minden rendben, érezd jól magad. Szia Ayu!-nyomta rám a telefont magyarázat nélkül.
-Menjünk be! Már várnak ránk!-siettetett Lina, így letehettem a tervemről, miszerint vissza megyek, hogy megnézzem valóban minden rendben van-e. Belöktek az ajtón, rám aggattak egy koronát és egy szalagot, majd többé nem volt megállás...
Key szemszöge:
-Ez meleg helyzet volt. Szerintetek megsejtett valamit?-tettem le a telefont, hogy kikérjem a véleményüket. Egyedül Yoogeun csóválta meg a fejét, de nekem ez elég is volt.
-Szerintetek mennyit ittak?-jött a kérdés Onew-tól.
-Hmm, Ayu-val nem volt semmi. Szerintem csak 2 pohárkával hörpintettek. Sarah mennyire bírja?
-Ha iszik utána kiabál és mindenkit megpróbál becserkészni maga körül. Kifordul magából egy kissé-hajtotta a fejét az ölébe.
-Hű, Dubu, és Lináról mit tudsz? Elvégre a te unokatesód!-kérdezősködött Minho hátulról.
-Csak annyit mondhatok, hogy Sarah-nál veszélyesebb, úgyhogy kettőnk közül te húztad a rövidebbet.
-Yuno-val még soha nem ittam együtt, úgyhogy nem igazán tudom mire számítsak, ha ma haza jön.
-Hmm, én nem reménykednék túlzottan, Taeminnie. Yuno néha önmagában is energiabomba... Hát ha még iszik is...-forgattam meg a szemeimet. Közben láttam, hogy Jong valamit súgott Yoogeun-nak.
-Mi a téma, Jong?-emeltem meg egy kicsit a hangom.
-Csak a nőkről beszéltünk a kicsivel.
-Ez egy kissé korán van még, nem?
-Áh, dehogy. Mi ketten nők között nőttünk fel, így többet tudunk, mint ti együtt-pacsiztak le egymással, mire engem elfogott a féltékenység. Én is ilyen apa-fia pillanatokra vágytam.
-Egy biztos, jelenleg én és Yoogeun vagyunk a legszerencsésebbek. Mindketten agglegények vagyunk, akiknek nem kell aggódniuk a barátnőik miatt. Szép is az élet-dőlt hátra vigyorogva.
-Hogy én mennyire meg akarom ütni ezt a félnótást!-emelte fel az öklét Minho játékosan.
-Hagyd! Alig várom, hogy benőjön a feje lágya és egy lány kipenderítse őt ebből a hedonista élet stílusából!
-Hölgy legyen a talpán, aki engem le tud nyűgözni annyira, hogy örökké ő kelljen nekem. Biztosítalak benneteket nincs ilyen nő a földkerekségen, úgyhogy ha esetleg mégis a szerelem kórságában ragadok, ragasszatok rám gúnyneveket és kiáltsátok ki a rajongók előtt is, hogy "Itt jön Jonghyun, a megtört Casanova, akinek többé nem ég szíve nők millióiért, de azért az egyért igen, aki elbűvölte és e kórságban megtartotta!"
-Bravó, Rómeó! Szép alakítás, de most már kifelé a kocsiból. Oh, és ha esetleg bárki összefutna a lányok közül valamelyikkel, akkor mielőtt még felismernének, tűnjön el.
-Vettük főnök!-kacsintott Onew.
-Akkor vágódjunk be a partiba!
-Nincsen semmi gond, a mai este pasis lesz. Csak mi srácok!-varázsoltam az arcomra lelkesedést.
-Ahaaaamm, mi a programterv?-nyújtotta el a mondat elejét a szemét forgatva.
-Hmmm, arra gondoltam, hogy megnézhetnénk Pororo, a kis pingvin kalandjainak 3.évadát. A főcímdal elég barátságos, az a címe, hogy Hello Friends. Mit szólsz?-mosolyogtam még mindig.
-Hányinger... Key, nézz a szemembe és mondd, hogy valóban ezt szeretnéd-fakadt ki Jong.
-Tudod, hogy nem-vettem le a tökéletes apa álarcát.
-Akkor mire várunk? Irány a legénybúcsú és mutassuk meg ki tud igazán vadul partizni!
-Itt van Yoogeun, nem hagyhatjuk itt. Felelősséget vállaltam érte-erősködtem.
.Tudod mi történik épp most? Unalmas otthonülős apává és férjjé válsz. Hová tűnt Key, aki idol-ként végig bulizta az estéket? Aki csak másnap 7 felé mászott elő? Aki képes volt 5 sojut meginni egymás után? Jelenleg csak egy élére vasalt nadrágot viselő rénszarvasos pulcsit viselő apajelöltet látok, akinek még nem fejlődött ki a sörhasa.
-Nem hagyhatom itt a gyereket. Hogy néznék Ayu szemébe ezek után? Szerinted mit mondana, ha megtudná, hogy 1 nappal az esküvő előtt -mikor rám bízta Yoogeun-t-elmentem partizni magára hagyva a gyerkőcöt?-viaskodtam, mert ezúttal felelősségteljes szülőként akartam viselkedni, mert be akartam bizonyítani Ayu-nak, hogy én is készen állok arra, hogy szülőként feláldozzak dolgokat, mint például ezt az estét is.
-Állj! Tekerj vissza mit is mondtál?
-Azt, hogy nem hagyhatom magára....
-Nem, előtte. Mit mondana, ha megtudná...Ha megtudná. Zseni vagy, Kibum!-vigyorodott el a szöszke.
-Miért is?-néztem rá zavarodottan, pedig magamban már tudtam mit fog mondani.
-Elmegyünk, megtartjuk a legénybúcsút Yoogeun-nal. Ayu semmit sem fog megtudni és vigyázhatunk a fiadra, míg bulizunk. Szedd a cuccod, indulunk!-kiáltott fel, majd magamra hagyott Yoogeun-nal, aki végszóként a mutatóujját az ajkai elé téve ígért nekem támogatást és titoktartást az anyja elől. Hálásan kaptam a kezembe, majd bepakoltam mindent, amire szükségem lehet, hogy Yoogeun-t ellássam és átöltöztem.
-A mai estén bulizunk?-tette fel a kérdést Yoogeun kíváncsian.
-De még mennyire, kis haver!-mosolyogtam rá, habár tudtam, hogy Ayu meg fog ölni, ha valahogy mégis rájön.
-Appa...
-Mi az? Valami gond van?-kérdeztem idegesen, a homlokomon máris izzadtság cseppek jelentek meg.
-Azt hiszem a buli jobb ötlet, mint Pororo-húzta széles mosolyra a száját. Válaszul csak megöleltem, tudatva vele, hogy mennyire boldog vagyok...
A kocsiba beletettem a gyerekülést, majd beültettem Yoogeun-t, aki izgatottabb volt az este miatt, mint mi együttvéve.
-Key, omma-nak egy szót sem szólhatunk, igaz?
-Nem hinném, hogy jól járnán....
-Hallottátok? Mindenki sssshhh!-mutogatott Taemin-nak, mivel a maknae-ban bízott a legkevésbé. Taemin ezúttal is kinevette, mire Yoogeun mérgesen fordult el tőle. Ilyen az, amikor a gyerek neveli a másikat!
-Nagyon okosan mondtad, Yoogeun! Anyukád kitekeri mindegyikünk nyakát, ha megtudja-vágott egy grimaszt Jonghyun a 'kitekeri' szóra, miközben feltekerte a rádió hangját, amin a We don't talk anymore ment. A számról Ayu és a jelenlegi nemsokára végrehajtott hibám járt a fejemben, de aztán csak megráztam a fejemet és elhatároztam magamban: Ez az én napom lesz!
Ayumi szemszöge:
A limóból kiszállva megcsapott a hideg levegő, de nem bántam. Szükségem volt arra, hogy kicsit magamhoz térjek a kocsiban elfogyasztott 2 tequila után.
-Veled minden rendben?-szállt ki a kocsiból Yuno, aki vígan támogatta ki a kocsiból a kevésbé jól kinéző Sarah-t.
-Fogjuk rá, felhívom Key-t, hogy megkérdezzem mi újság arra-vettem a kezembe a telefonomat.
-Biztos vagy benne? A fiúk már biztos kidőltek és valószínűleg alszanak. Minho legalábbis elég hamar képes elaludni-mosolygott Lina magabiztosan.
-Csak megcsörgetem őket, ha esetleg baj lenne-kételkedtem továbbra is.
-Ne csináld, bízz egy kicsit Key-ben és a srácokban! Jó fejek és apa kaliberűek mind, habár Taemin még kissé fiatal.
-Taemin-ból is csodás apa lesz!-vágott közbe Yunohe kissé elvörösödve.
-Igen, tudjuk, csak még nem nőtt be a feje lágya. Egyébként hogy van Csipkerózsika? Éledezik már?-hajolt közelebb Sarah-hoz, aki éppen felemelte a fejét.
-BULIZZUNK!-kiáltott fel hangosan, mire több járókelő a fejét csóválva fordult meg.
-Halkabban recsegj, te rádió, ha kérhetném-karolta át Lina a másik oldalról is a kissé elázott Sarah-t.
-De hát bulizni jöttünk, nem?-válaszolt, vigyázva arra, hogy ezúttal halkan beszéljen.
-Pontosan, úgyhogy anyatigris is koncentrálhatna erre-Lina mintha kissé kötözködőbb lett a pia után.
-Csak egy csörgés!-erősködtem tovább, mire Lina csak megcsóválta a fejét. Boldogan tárcsáztam a számot.
-Hello Key!
-Szia szívem! Hogy telik az este?-hallottam a hangján, hogy valami nem okés odaát, így egy kissé megijedtem.
-Itt minden rendben van. Sarah egy kicsit kiütötte magát, de megoldjuk. Ne mondd el Onew-nak, csak kiakadna...Ott minden ....-de nem fejezhettem be a mondatot, mert Onew belekavart:
-Mi történt? Ugye nem adtatok neki sok sojut?
-Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben van. Lina és Yuno mindent megtesznek érte. Key, ki vagyok hangosítva?
-Jaj, igen. Miért? Baj?
-Nem, jó ez így. Yoogeun?
-Éppen Jonghyun-nal nézik a Pororo 3.évadát. Miért? Adjam?
-Nem, nem kell. Örülök neki, hogy ilyen jól elvannak és sajnálom a mait. Kicsit eltúloztam a délutánt, de nagyon örülök, hogy megértetted és képes voltál értem vállalni Yoogeun-t. Nagyon hálás vagyok! Jaj és még valami! Holnap reggel érkeznek a szüleim Japánból. Eredetileg meglepinek szántam, de gondoltam jobb, ha elmondom, hogy fel tudj készülni. Imádni fognak!
-I-igen? Holnap?
-Igen, miért? Baj van?
-Nem, a holnap csodás. Én és a papád meg a mamád. Testvéred nincs véletlenül?
-A húgom, ő pedig csak a szertartásra érkezik haza.
-Jaj, tényleg ki is ment a fejemből, ne haragudj.
-Semmi gond. Anyukádék mikor érkeznek?
-Az esküvő napján pont, addig melóznak-válaszolt, a hangja mélabússága felett nem tudtam elmenni szó nélkül.
-Sajnálom, drágám-próbáltam megnyugtatni, miközben a vonal másik végén zenefoszlányokat és kiabálást hallottam.
-Nem, minden rendben. Már megszoktam, viszont most megyek-hadarta el gyorsan a mondandóját. Egyre gyanúsabban viselkedett.
-Key... Ne tedd le... Mik ezek a hangok? Ki kiabál? Kibum?-kiabáltam a telefonba.
-Minden rendben, érezd jól magad. Szia Ayu!-nyomta rám a telefont magyarázat nélkül.
-Menjünk be! Már várnak ránk!-siettetett Lina, így letehettem a tervemről, miszerint vissza megyek, hogy megnézzem valóban minden rendben van-e. Belöktek az ajtón, rám aggattak egy koronát és egy szalagot, majd többé nem volt megállás...
Key szemszöge:
-Ez meleg helyzet volt. Szerintetek megsejtett valamit?-tettem le a telefont, hogy kikérjem a véleményüket. Egyedül Yoogeun csóválta meg a fejét, de nekem ez elég is volt.
-Szerintetek mennyit ittak?-jött a kérdés Onew-tól.
-Hmm, Ayu-val nem volt semmi. Szerintem csak 2 pohárkával hörpintettek. Sarah mennyire bírja?
-Ha iszik utána kiabál és mindenkit megpróbál becserkészni maga körül. Kifordul magából egy kissé-hajtotta a fejét az ölébe.
-Hű, Dubu, és Lináról mit tudsz? Elvégre a te unokatesód!-kérdezősködött Minho hátulról.
-Csak annyit mondhatok, hogy Sarah-nál veszélyesebb, úgyhogy kettőnk közül te húztad a rövidebbet.
-Yuno-val még soha nem ittam együtt, úgyhogy nem igazán tudom mire számítsak, ha ma haza jön.
-Hmm, én nem reménykednék túlzottan, Taeminnie. Yuno néha önmagában is energiabomba... Hát ha még iszik is...-forgattam meg a szemeimet. Közben láttam, hogy Jong valamit súgott Yoogeun-nak.
-Mi a téma, Jong?-emeltem meg egy kicsit a hangom.
-Csak a nőkről beszéltünk a kicsivel.
-Ez egy kissé korán van még, nem?
-Áh, dehogy. Mi ketten nők között nőttünk fel, így többet tudunk, mint ti együtt-pacsiztak le egymással, mire engem elfogott a féltékenység. Én is ilyen apa-fia pillanatokra vágytam.
-Egy biztos, jelenleg én és Yoogeun vagyunk a legszerencsésebbek. Mindketten agglegények vagyunk, akiknek nem kell aggódniuk a barátnőik miatt. Szép is az élet-dőlt hátra vigyorogva.
-Hogy én mennyire meg akarom ütni ezt a félnótást!-emelte fel az öklét Minho játékosan.
-Hagyd! Alig várom, hogy benőjön a feje lágya és egy lány kipenderítse őt ebből a hedonista élet stílusából!
-Hölgy legyen a talpán, aki engem le tud nyűgözni annyira, hogy örökké ő kelljen nekem. Biztosítalak benneteket nincs ilyen nő a földkerekségen, úgyhogy ha esetleg mégis a szerelem kórságában ragadok, ragasszatok rám gúnyneveket és kiáltsátok ki a rajongók előtt is, hogy "Itt jön Jonghyun, a megtört Casanova, akinek többé nem ég szíve nők millióiért, de azért az egyért igen, aki elbűvölte és e kórságban megtartotta!"
-Bravó, Rómeó! Szép alakítás, de most már kifelé a kocsiból. Oh, és ha esetleg bárki összefutna a lányok közül valamelyikkel, akkor mielőtt még felismernének, tűnjön el.
-Vettük főnök!-kacsintott Onew.
-Akkor vágódjunk be a partiba!
***
A 4. feles után a klubban már elég forró volt a helyzet. Az arcok körülöttem elmosódtak, és kissé szédültem is a megivott kevert pia után. Yoogeun-t Onew-val hagytam, mert azt mondta ő ezúttal kihagyná az ivást, mivel legutóbb nem igazán végződött szerencsésen a dolog. Kikértem az újabb körömet, majd körbe néztem és láttam, hogy mindenki talált már magának partnert:
Taemin a táncparketten szédített egy sötét hajú szépséget, Minho egy vöröses szőke előtt viccelődött, Jonghyun-t kerestem a tekintetemmel, majd megláttam egy merev tartású szemüveges, feltűzött hajú lánnyal. Nem éppen tűntek barátoknak, így úgy döntöttem segítek Jonghyun-nak lerázni, és egy kicsit szórakozom azon, hogy nem tudja lekoptatni a csajt. Magabiztosan lépdeltem oda, majd meghallottam Jong hangját:
-Menj haza, Minah. Ez a hely nem neked való.
-Nem szólhatsz rám, elvégre már nem vagyunk gyerekek, Jong-válaszolt vissza szikrázó szemekkel a lány.
-Ahogy most viselkedsz az éppen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Mégis mennyit ittál?-vette lejjebb a hangerőt.
-Egy picikét ebből, egy picikét abból. Miért érdekel?-játszott a lány.
-Érdekel... Mit fognak mondani az iskolában?-hitetlenkedve hunyta le a szemét Jong. Te Jó Ég! Mégis hány éves lánnyal kezdtél ki,Jong? Ha a sajtó rájön szétszedik a lányt és téged is.
-Eddig nem érdekeltelek, úgyhogy kérlek maradj ki a dolgaimból ezután is, ahogy eddig tetted-fordult meg Minah feltolva a szemüvegét, de mielőtt elsétálhatott volna Jonghyun megragadta a karját.
-Eressz el!
-Nem! Eleget szórakoztál ma, hazaviszlek.
-Akkor megyek haza, amikor akarok, úgyhogy eressz el, különben sikítok!
-Csak nyugodtan, de tudod fikarcnyit se érdekel milyen hangosan sikoltozol, mert látom, amit látok. Eleget ittál ahhoz, hogy másnap ne is emlékezz a jelenlegi hadakozásodra-a következő pillanatban tenyér csattant az arcon.
-Mit gondolsz KI VAGYOK ÉN? Napok óta hívtalak, próbáltalak elérni, de te nem veszed fel a telefont, mert istent játszol, aki túl elfoglalt ahhoz is, hogy a telefonját felvegye. Most pedig úgy teszel, mintha együtt lennénk, játszod a macsót, miközben csak egy megjátszós majom vagy. Hagyj békén és zargasd más életét!
Taemin a táncparketten szédített egy sötét hajú szépséget, Minho egy vöröses szőke előtt viccelődött, Jonghyun-t kerestem a tekintetemmel, majd megláttam egy merev tartású szemüveges, feltűzött hajú lánnyal. Nem éppen tűntek barátoknak, így úgy döntöttem segítek Jonghyun-nak lerázni, és egy kicsit szórakozom azon, hogy nem tudja lekoptatni a csajt. Magabiztosan lépdeltem oda, majd meghallottam Jong hangját:
-Menj haza, Minah. Ez a hely nem neked való.
-Nem szólhatsz rám, elvégre már nem vagyunk gyerekek, Jong-válaszolt vissza szikrázó szemekkel a lány.
-Ahogy most viselkedsz az éppen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Mégis mennyit ittál?-vette lejjebb a hangerőt.
-Egy picikét ebből, egy picikét abból. Miért érdekel?-játszott a lány.
-Érdekel... Mit fognak mondani az iskolában?-hitetlenkedve hunyta le a szemét Jong. Te Jó Ég! Mégis hány éves lánnyal kezdtél ki,Jong? Ha a sajtó rájön szétszedik a lányt és téged is.
-Eddig nem érdekeltelek, úgyhogy kérlek maradj ki a dolgaimból ezután is, ahogy eddig tetted-fordult meg Minah feltolva a szemüvegét, de mielőtt elsétálhatott volna Jonghyun megragadta a karját.
-Eressz el!
-Nem! Eleget szórakoztál ma, hazaviszlek.
-Akkor megyek haza, amikor akarok, úgyhogy eressz el, különben sikítok!
-Csak nyugodtan, de tudod fikarcnyit se érdekel milyen hangosan sikoltozol, mert látom, amit látok. Eleget ittál ahhoz, hogy másnap ne is emlékezz a jelenlegi hadakozásodra-a következő pillanatban tenyér csattant az arcon.
-Mit gondolsz KI VAGYOK ÉN? Napok óta hívtalak, próbáltalak elérni, de te nem veszed fel a telefont, mert istent játszol, aki túl elfoglalt ahhoz is, hogy a telefonját felvegye. Most pedig úgy teszel, mintha együtt lennénk, játszod a macsót, miközben csak egy megjátszós majom vagy. Hagyj békén és zargasd más életét!
-Minah..-láttam Jonghyun-on, hogy eleget ivott már ő is ahhoz, hogy abból semmi jó ne süljön ki, így a dolgok közepébe léptem.
-Jong, mi újság? Hogy megy a hódítás?
-Ne most, Key!
-Hogy te milyen undorító vagy! Ne gyere a közelembe és a családomat se látogasd meg többé, hányingerem van a bájcsevejektől, amiket anyával ejtesz rólam. Pénzt se merj többé küldeni, nem fogadhatjuk el-láttam, ahogy Minah egyre feszültebb és nem tehetettem semmit, hogy lenyugtassam ezt a kettőt.
-Én csak... gondoskodni akartam rólatok-nyelt egyet a dinó.
-Tudod mit értél el vele? Azzal, hogy kifizetted a tandíjamat, mikor tanárnak készültem? Tudod jól mi lett a vége, azért is vagyunk ilyen szorult helyzetben jelenleg.
-Tudom, éppen ezért teszem azt, amit teszek. Menjünk! Elég nagy jelenetet rendeztél, anyukád már biztosan aggódik miattad.
-Nem! Semmit nem értesz... Eldöntötted a sorsomat azzal, hogy fizettél és most én fizetek meg érte. Minden egyes nap emlékeztetnek arra, hogy nem vagyok a magam ura, soha nem is voltam. Előbb az ő lányuk, most pedig az ő döntésükből a tied leszek.
-Srácok, elég legyen. Nevetségesek vagytok és tönkre teszitek ezt a szép estét!
-Elegem van a hisztiből Minah! Azt hiszed én így akartam? Neked semmi sem jó,az se ha segítek, az se ha nem kereslek. Mit akarsz? Mit tegyek, hogy TE jól érezd magad?
-Arra te nem vagy képes-fordította el a tekintetét, tekintetében megbántottság és szégyenérzet keveredett.
-Valaki mondja el miről van szó!-próbálkoztam újra..
-Ő a jövendőbelim-szakadt ki Jong-ból. Végig néztem a lányon, aztán kiszakadt belőlem a nevetés.
-Jó vicc. Akkor most jöhet az igazság!-feleltem, de Jong oldalba bökve jelezte, hogy azt már hallottam.
-Oh, jézus! Sajnálom... Örülök a találkozásnak, Minah! Jong-nak még nem volt lehetősége beszélni rólad, mert kicsit el vagyunk havazva az esküvőmmel-szabadkoztam.
-Higgy nekem, egyébként sem beszélt volna, túlságosan pipogya ahhoz, hogy rólam beszéljen-válaszolt a fejét felszegve bátrabban. Hű, Jong, te is kifogtál magadnak egy vérszomjas amazont!
-Miért kell neked mindig ellent mondanod, ha valaki hozzád szól?
-Nem, mintha te nem..
-Nem, elég Minah, ezúttal azt csinálod, amit mondok, vagy soha nem szabadulsz tőlem, világos? Szállj be a kocsiba. Key, elviszem Minah-t, aztán jövök is vissza.
-Nem hinném, hogy vezetned kellene, Jong-próbáltam megakadályozni, de csak megvonta a vállát. Minah szökni próbált, de Jong szorosan tartotta. Kikisértem őket a parkolóhoz, míg egyfolytában csak veszekedtek.
-Hol a kocsi?-kérdeztem, mivel csak a hűlt helyét találtam.
-Kinél van a kulcs egyáltalán?-kérdezte Jong Minah-t támogatva.
-A pótkulcs nálam, a sima pedig Onew-nál. Egy perc, telefonálok-tárcsáztam Onew számát. Pár pittyegés múlva felvette és kissé bohókás hangnemben beleszólt. Az első kérdésem természetesen a következő volt:
-Hol a FIAM?-ordítottam bele a telefonba.
-A dormban, velem.... és Sarah-val-válaszolt feltűnően halkan.
-Rajtakaptak minket?-nyeltem nagyot.
-Mondanám, hogy nem, de hazudnék-hallottam meg az ideges nevetgélést a vonal végéről.
-Csak Sarah?-reménykedtem.
-Igeeen, és azt mondta hallgat, mint a sír. Iga...?-a végét már nem hallottam, mert Sarah elvette tőle a telefont:
-Kim Kibum, csak, hogy tudd, nagyot csalódtam bennetek és csakis Ayu érdekében vagyok hajlandó hallgatni. Nem fogom megfosztani a görbe estéjétől, mert TE, vagyis ti idióták vagytok-kiabált bele a telefonba,de tudtam, hogy alapos fejmosásra számíthatok még tőle a későbbiek folyamán.Rendeztem a viszonyokat Sarah-val, nagyjából, habár a pudli továbbra is haraggal nézett rám. Jonghyun végül hazakisérte Minah-t, habár nem tudom melyikőjük volt a józanabb, mivel mindketten eléggé el voltak ázva és egyfolytában marhaságokat vágtak egymás fejéhez, ami bevallom szórakoztató volt, hiszen Jonghyun-t leszerelni nem éppen egyszerű feladat. Minden tiszteletem Minah-é, ha megneveli ezt a dinót. Kicsit magamra és Ayu-ra emlékeztettek, habár tudtam az ő helyzetük merőben más, de jó volt ránézni erre a kettőre. A szememben Minah máris sógornővé nőtte ki magát és alig vártam, hogy a srácoknak is beszéljek róla.
Visszamentem a diszkóba, hogy szóljak a srácoknak ideje mennünk, de beleakadtam egy aprócska lányba, aki maszkot viselt és éppen ezerrel öntötte magába az italát.
-ELNÉZÉST!-kiabálta túl a tömeget.
-Semmi gond, felesleges kiabálnod.
-Bocsi, csak pár barátnőmmel partizni jöttünk, hogy kieresszük a gőzt. Kérsz egy keveset? Feszültnek tűnsz-nyújtotta felém az üveget. Gyanakodva nézegettem az üveget és a lányt is:
-Naa, bármi is idegesít, hidd el, pár korty és elmúlik. Engedd ki a gőzt!-mosolygott rám angyalian, míg újra végigmértem. Hosszú hullámos tincsei körbeölelték aprócska mosolygós baba arcát, amin rengeteg anyajegy rondított az összképen. Bátorítóan mért végig, miközben lágyan ringatózott a zenére.
-Hát nem bánom, végül is egyszer élünk!-kaptam ki a kezéből a piát, majd hagytam, hogy a torkomat végigmarva leguruljon az üvegben lévő ital. Nemsokára nem is tudtam magamról igazán, ahogy magával ragadott a buli és elfeledkezhettem Yoogeun-ról, a tagokról, végezetül Ayumi szomorú arcának képe is távozott, helyét átvette a parti és a maszkot viselő leányzó...
Másnap reggel:
A francba... Hol vagyok és miért hasogat ennyire a fejem? Lassan felültem, majd kinyitottam a szemeimet: nem otthon vagyok... Körbenéztem, majd amint az alakok és a színek tisztázódtak a szemem előtt, rájöttem, hogy a másik pecónkban ébredtem és fogalmam sem volt mi történt az éjjel. Felkeltem, majd észrevettem, hogy teljesen meztelen vagyok, gyorsan magamra kaptam pár cuccot, majd a fürdőbe siettem.
-Jól éreztem magam, köszi az éjjelt, a gyógyszert vedd be, gyorsan hat-állt egy kis papíron kisze-kusza írással, a hátulján halvány rúzsfolt éktelenkedett. Mit tettem? A tükörbe nézve megállapítottam, hogy mekkora balfék férjjelölt vagyok...Az esküvőm napja előtt 1 nappal megcsaltam a menyasszonyomat... Jesszus, hogy fogom ezt elmondani Ayu-nak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mégis mit mondhatnék? Még az éjszakára sem emlékszem. Hatalmas pácban vagyok...
A telefonomat rezegni kezdett, gyorsan felvettem, mielőtt még megnéztem volna ki hív:
-Key?
-Ki az?
-Ayu... Hol vagy? Azt mondtad felveszel. Anyuék már megérkeztek hozzánk! Most értem haza, jó munkát végeztetek a srácokkal, habár Taemin-nal mintha nem lenne minden rendben. Egész nap fel-le járkál és olyasmiket mondogat, hogy sajnálja, nem akart rosszat.
-Oda tudod adni neki a telót?
-Persze, két perc.
-Hyung...-szólt bele bánatosan a maknae.
-Taemin, mi történt tegnap este?
-Én.... Megcsaltam Yunohe-t, Hyung. Kicsúszott a kezemből az irányítás tegnap este és ma kaptam egy üzenetet, hogy jó volt az éjszaka. Most mit tegyek?
-Egy cipőben evezünk, Taeminnie-mondtam ki a súlyos, de igaz szavakat.
-Ezt hogy érted?-hűlt el.
-Az a helyzet, hogy egy másik lánnyal voltam az éjszaka, túl sokat ittam és így alakult.
-Haver, az esküvőd a nyakadon...
-Tudom-hajtottam le a fejemet idegesen.
-Mit teszel?
-Még nem tudom, el tudsz hozni pár dolgot a másik pecónkhoz?-kérdeztem, majd megadtam neki, hogy mi kell nekem. Nemsokára meg is érkezett az összeszedett cuccokkal és leült az ágy szélére.
-Elég nagy gebaszban vagyunk-mondtam ki az eszembe jutó szavakat.
-Az nem kérdés, de azt hiszem te nagyobban.
-Mikor mondod el neki?-sóhajtottam nagyot.
-Még ma, ha minden jól megy-túrt a hajába.
-Szereted Yuno-t. Meg fogja érteni-paskoltam meg a vállát bátorítóan.
-Veletek mi lesz?-nézett a szemembe választ keresve, de a választ még én is kerestem.
Ayu szemszöge:
Idegesen ébredtem Linánál a mai találkozás miatt a szüleimmel, akik már írtak, hogy megérkeztek hozzánk. Felhívtam Key-t, míg főztem magamnak egy teát és bevettem egy fájdalomcsillapítót a hasogató fejemre. Lassan végignéztem az alvó bagázson, de Yuno-t nem láttam sehol. Tárcsáztam a számot, majd a fürdőből halk rezgés hallatszott ki. A nyitott ajtónál Yuno a földön kuporgott, kezében és körülötte milliónyi papír zsebkendő foszlány.
-Jong, mi újság? Hogy megy a hódítás?
-Ne most, Key!
-Hogy te milyen undorító vagy! Ne gyere a közelembe és a családomat se látogasd meg többé, hányingerem van a bájcsevejektől, amiket anyával ejtesz rólam. Pénzt se merj többé küldeni, nem fogadhatjuk el-láttam, ahogy Minah egyre feszültebb és nem tehetettem semmit, hogy lenyugtassam ezt a kettőt.
-Én csak... gondoskodni akartam rólatok-nyelt egyet a dinó.
-Tudod mit értél el vele? Azzal, hogy kifizetted a tandíjamat, mikor tanárnak készültem? Tudod jól mi lett a vége, azért is vagyunk ilyen szorult helyzetben jelenleg.
-Tudom, éppen ezért teszem azt, amit teszek. Menjünk! Elég nagy jelenetet rendeztél, anyukád már biztosan aggódik miattad.
-Nem! Semmit nem értesz... Eldöntötted a sorsomat azzal, hogy fizettél és most én fizetek meg érte. Minden egyes nap emlékeztetnek arra, hogy nem vagyok a magam ura, soha nem is voltam. Előbb az ő lányuk, most pedig az ő döntésükből a tied leszek.
-Srácok, elég legyen. Nevetségesek vagytok és tönkre teszitek ezt a szép estét!
-Elegem van a hisztiből Minah! Azt hiszed én így akartam? Neked semmi sem jó,az se ha segítek, az se ha nem kereslek. Mit akarsz? Mit tegyek, hogy TE jól érezd magad?
-Arra te nem vagy képes-fordította el a tekintetét, tekintetében megbántottság és szégyenérzet keveredett.
-Valaki mondja el miről van szó!-próbálkoztam újra..
-Ő a jövendőbelim-szakadt ki Jong-ból. Végig néztem a lányon, aztán kiszakadt belőlem a nevetés.
-Jó vicc. Akkor most jöhet az igazság!-feleltem, de Jong oldalba bökve jelezte, hogy azt már hallottam.
-Oh, jézus! Sajnálom... Örülök a találkozásnak, Minah! Jong-nak még nem volt lehetősége beszélni rólad, mert kicsit el vagyunk havazva az esküvőmmel-szabadkoztam.
-Higgy nekem, egyébként sem beszélt volna, túlságosan pipogya ahhoz, hogy rólam beszéljen-válaszolt a fejét felszegve bátrabban. Hű, Jong, te is kifogtál magadnak egy vérszomjas amazont!
-Miért kell neked mindig ellent mondanod, ha valaki hozzád szól?
-Nem, mintha te nem..
-Nem, elég Minah, ezúttal azt csinálod, amit mondok, vagy soha nem szabadulsz tőlem, világos? Szállj be a kocsiba. Key, elviszem Minah-t, aztán jövök is vissza.
-Nem hinném, hogy vezetned kellene, Jong-próbáltam megakadályozni, de csak megvonta a vállát. Minah szökni próbált, de Jong szorosan tartotta. Kikisértem őket a parkolóhoz, míg egyfolytában csak veszekedtek.
-Hol a kocsi?-kérdeztem, mivel csak a hűlt helyét találtam.
-Kinél van a kulcs egyáltalán?-kérdezte Jong Minah-t támogatva.
-A pótkulcs nálam, a sima pedig Onew-nál. Egy perc, telefonálok-tárcsáztam Onew számát. Pár pittyegés múlva felvette és kissé bohókás hangnemben beleszólt. Az első kérdésem természetesen a következő volt:
-Hol a FIAM?-ordítottam bele a telefonba.
-A dormban, velem.... és Sarah-val-válaszolt feltűnően halkan.
-Rajtakaptak minket?-nyeltem nagyot.
-Mondanám, hogy nem, de hazudnék-hallottam meg az ideges nevetgélést a vonal végéről.
-Csak Sarah?-reménykedtem.
-Igeeen, és azt mondta hallgat, mint a sír. Iga...?-a végét már nem hallottam, mert Sarah elvette tőle a telefont:
-Kim Kibum, csak, hogy tudd, nagyot csalódtam bennetek és csakis Ayu érdekében vagyok hajlandó hallgatni. Nem fogom megfosztani a görbe estéjétől, mert TE, vagyis ti idióták vagytok-kiabált bele a telefonba,de tudtam, hogy alapos fejmosásra számíthatok még tőle a későbbiek folyamán.Rendeztem a viszonyokat Sarah-val, nagyjából, habár a pudli továbbra is haraggal nézett rám. Jonghyun végül hazakisérte Minah-t, habár nem tudom melyikőjük volt a józanabb, mivel mindketten eléggé el voltak ázva és egyfolytában marhaságokat vágtak egymás fejéhez, ami bevallom szórakoztató volt, hiszen Jonghyun-t leszerelni nem éppen egyszerű feladat. Minden tiszteletem Minah-é, ha megneveli ezt a dinót. Kicsit magamra és Ayu-ra emlékeztettek, habár tudtam az ő helyzetük merőben más, de jó volt ránézni erre a kettőre. A szememben Minah máris sógornővé nőtte ki magát és alig vártam, hogy a srácoknak is beszéljek róla.
Visszamentem a diszkóba, hogy szóljak a srácoknak ideje mennünk, de beleakadtam egy aprócska lányba, aki maszkot viselt és éppen ezerrel öntötte magába az italát.
-ELNÉZÉST!-kiabálta túl a tömeget.
-Semmi gond, felesleges kiabálnod.
-Bocsi, csak pár barátnőmmel partizni jöttünk, hogy kieresszük a gőzt. Kérsz egy keveset? Feszültnek tűnsz-nyújtotta felém az üveget. Gyanakodva nézegettem az üveget és a lányt is:
-Naa, bármi is idegesít, hidd el, pár korty és elmúlik. Engedd ki a gőzt!-mosolygott rám angyalian, míg újra végigmértem. Hosszú hullámos tincsei körbeölelték aprócska mosolygós baba arcát, amin rengeteg anyajegy rondított az összképen. Bátorítóan mért végig, miközben lágyan ringatózott a zenére.
-Hát nem bánom, végül is egyszer élünk!-kaptam ki a kezéből a piát, majd hagytam, hogy a torkomat végigmarva leguruljon az üvegben lévő ital. Nemsokára nem is tudtam magamról igazán, ahogy magával ragadott a buli és elfeledkezhettem Yoogeun-ról, a tagokról, végezetül Ayumi szomorú arcának képe is távozott, helyét átvette a parti és a maszkot viselő leányzó...
Másnap reggel:
A francba... Hol vagyok és miért hasogat ennyire a fejem? Lassan felültem, majd kinyitottam a szemeimet: nem otthon vagyok... Körbenéztem, majd amint az alakok és a színek tisztázódtak a szemem előtt, rájöttem, hogy a másik pecónkban ébredtem és fogalmam sem volt mi történt az éjjel. Felkeltem, majd észrevettem, hogy teljesen meztelen vagyok, gyorsan magamra kaptam pár cuccot, majd a fürdőbe siettem.
-Jól éreztem magam, köszi az éjjelt, a gyógyszert vedd be, gyorsan hat-állt egy kis papíron kisze-kusza írással, a hátulján halvány rúzsfolt éktelenkedett. Mit tettem? A tükörbe nézve megállapítottam, hogy mekkora balfék férjjelölt vagyok...Az esküvőm napja előtt 1 nappal megcsaltam a menyasszonyomat... Jesszus, hogy fogom ezt elmondani Ayu-nak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mégis mit mondhatnék? Még az éjszakára sem emlékszem. Hatalmas pácban vagyok...
A telefonomat rezegni kezdett, gyorsan felvettem, mielőtt még megnéztem volna ki hív:
-Key?
-Ki az?
-Ayu... Hol vagy? Azt mondtad felveszel. Anyuék már megérkeztek hozzánk! Most értem haza, jó munkát végeztetek a srácokkal, habár Taemin-nal mintha nem lenne minden rendben. Egész nap fel-le járkál és olyasmiket mondogat, hogy sajnálja, nem akart rosszat.
-Oda tudod adni neki a telót?
-Persze, két perc.
-Hyung...-szólt bele bánatosan a maknae.
-Taemin, mi történt tegnap este?
-Én.... Megcsaltam Yunohe-t, Hyung. Kicsúszott a kezemből az irányítás tegnap este és ma kaptam egy üzenetet, hogy jó volt az éjszaka. Most mit tegyek?
-Egy cipőben evezünk, Taeminnie-mondtam ki a súlyos, de igaz szavakat.
-Ezt hogy érted?-hűlt el.
-Az a helyzet, hogy egy másik lánnyal voltam az éjszaka, túl sokat ittam és így alakult.
-Haver, az esküvőd a nyakadon...
-Tudom-hajtottam le a fejemet idegesen.
-Mit teszel?
-Még nem tudom, el tudsz hozni pár dolgot a másik pecónkhoz?-kérdeztem, majd megadtam neki, hogy mi kell nekem. Nemsokára meg is érkezett az összeszedett cuccokkal és leült az ágy szélére.
-Elég nagy gebaszban vagyunk-mondtam ki az eszembe jutó szavakat.
-Az nem kérdés, de azt hiszem te nagyobban.
-Mikor mondod el neki?-sóhajtottam nagyot.
-Még ma, ha minden jól megy-túrt a hajába.
-Szereted Yuno-t. Meg fogja érteni-paskoltam meg a vállát bátorítóan.
-Veletek mi lesz?-nézett a szemembe választ keresve, de a választ még én is kerestem.
Ayu szemszöge:
Idegesen ébredtem Linánál a mai találkozás miatt a szüleimmel, akik már írtak, hogy megérkeztek hozzánk. Felhívtam Key-t, míg főztem magamnak egy teát és bevettem egy fájdalomcsillapítót a hasogató fejemre. Lassan végignéztem az alvó bagázson, de Yuno-t nem láttam sehol. Tárcsáztam a számot, majd a fürdőből halk rezgés hallatszott ki. A nyitott ajtónál Yuno a földön kuporgott, kezében és körülötte milliónyi papír zsebkendő foszlány.
-Yuno? Valami gond van?-léptem közelebb hozzá.
-Borzalmas dolgot tettem... Ha Taemin megtudja, végem.
-Miről beszélsz?
-Lefeküdtem egy másik sráccal... -suttogta, majd a szemeiből könnycseppek millió záporoztak.
-Ne beszélj badarságokat. Egész végig velünk voltál!-mosolyodtam el, ahogy próbáltam felidézni a tegnap estét, aztán felbukkantak a fejemben a rémképek. Yuno eltűnt egy sráccal, aztán utána indultam, de neki mentem valakinek, de utána hazajöttünk.
-Annyira sajnálom...-böktem ki idegesen.
-Nem, semmi gond, az én hibám. Csak félek a következményektől és meg is bántam mindent. Taemin gyűlölni fog...-karolta át a térdeit idegesen.
-Aigoo, olyan vagy, mint a kisfiam, mikor rossz fát tesz a tű...
-Ez nem ugyanaz-szólt közbe idegesen elfordulva.
-Talán nem, de hasonló. Szeretem a kisfiamat, mindennél jobban... Taemin pedig téged... Minden rendben lesz-szorítottam meg a kezét vigasztalóan.
-Köszönöm-ölelt át hirtelen, a húgomra emlékeztetett egy kissé abban a pillanatban a bizonytalanságával és a hirtelenségével.
-Naa, iparkodj, szárítsd fel azokat a könnyeket, és intézzük el Taeminnie-t, elviszlek kocsival. Nekem még úgyis taliznom kell a szüleimmel és Key-jel-húztam fel a földről, majd pár perc múlva egy aprócska halvány mosoly jelent meg az ajkain, amit jó jelnek tartottam.
Boldogan kortyolgattam tovább a teám, míg Yuno is elkészült és felhívtam a srácok főnökét, hogy még egyszer tisztázzam vele csendes esküvőt szeretnék kettőnknek a média nélkül, a családdal és a barátokkal. A főnök kissé morcosan, de elfogadta a javaslatomat, ha később hajlandóak vagyunk sajtótájékoztatót tartani és egy magazin számára fotókat gyártani az esküvőről.
Közben a lányok is elkezdtek ébredezni, Lina kissé aggódva mustrált végig, amit nem értettem:
-Valami gond van?-kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Nemm, vagyis hát... Emlékszel a tegnapra?-arcán gondterhelt ráncok foglaltak helyet.
-Nagyjából, jó buli volt. Köszönöm lányok-mosolyogtam rájuk őszintén, majd Lina a kezembe nyomta a telefonját:
-Nézd meg a képeket, és a videókat, hátha eszedbe jut valami-pár perc múlva vadul túrtam a hajamba a képeket látva. Megcsókoltam valaki tök idegent, ráadásul a kép teljesen homályos és nem is látszik rajta semmi a nyálcserénken kívül persze. A volt férjem többször megcsalt, éppen ezért szerettem volna Key-jel végtelenül őszinte és egyben hűséges lenni, erre mit teszek az esküvőm előtt 2 nappal? Megcsókolok egy vadidegent és még ki tudja mi történt, amiről a képek nem tanúskodnak... Úgy éreztem menten sírva fakadok a hirtelen jött cselekedeteim miatt. Yuno közelebb kúszott hozzám, majd vigasztalón megölelt:
-Key szeret, meg fogja bocsátani-suttogta, habár számomra kevésbé hangzottak megnyugtatónak a szavai, mivel tudtam Kibum lobbanékony természetéről.
-Menjünk, lekésed a talit a szüleiddel!-kiabált le Lina a lépcsőről. Tudtam, hogy igaza van, de most, hogy tudtam az igazságot féltem a szemükbe nézni, de legfőképpen az Ő szemébe féltem nézni...
Key szemszöge:
Idegesen topogtam a cipőmmel Ayu szülei előtt, már köszöntem és be is mutatkoztam, azóta pedig csend honol a nappaliban. Mégis mit mondjak?
-Megjöttem, skacok!-nyílt az ajtó és Ayu lépett be a lányokkal. Jöttek az általános bemutatkozások, majd Ayu leült mellém. Meg akartam fogni a kezét, hogy magabiztos legyek megint, de nem mertem. Ő is mintha kicsit elhúzódott volna tőlem, de annak tudtam be, hogy talán nem akarja a szülei előtt kimutatni a bensőségesebb érzéseit irántam. Ez természetes, nem? Az egyszerűbb kérdések után, a lányok elmentek megnézni Ayu ruháját, én pedig magamra maradtam az édesapjával:
-Kibum, nagyra értékelem, hogy Ayu talált egy olyan embert, mint te. Szeretném, ha boldoggá tennéd őt és soha nem hagynád magára... Még ha a lányom nem is vallja be, nagyon érzékeny és úgy érzem talán végre megtalálta az igazit, aki hűségesen kiáll mellette és aki a másik egyenlő feleként kezeli. Üdv a családban, fiam!-nyújtotta felém a kezét, én pedig habozva, de elfogadtam a kezét és tudtam, hogy ezzel a kézfogással megpecsételődött, hogy hallgatni fogok arról a kis incidensről, ami tegnap történt.
-Köszönöm, uram! Ez megtisztelő!-húztam mosolyra a számat, de csak egy hamisat sikerült az arcomra varázsolnom, ami nekem is inkább gyanúsnak tűnt, mint boldognak. Az árulók mosolya...
Ayumi szemszöge:
Anyuval megnéztük a ruhámat, és a lányok segítettek felvenni a fűzős ruhát:
-Gyönyörű vagy...-bukott ki anyu száján, míg az arcán végigfolyt egy könnycsepp.
-Jaj, anya!-öleltem át óvatosan, majd nemsokára már együtt sírtunk.
-A kicsi lányom férjhez megy, még ilyet, ráadásul ma! Túl sokat sírok, ülj le, hadd készítsek egy képet az én gyönyörűmről, akinek a haját alig pár napja fésülgettem. Naa, ülj le, mielőtt összekenjük a ruhát a lefolyt szempillaspirállal-engedelmesen szót fogadtam, majd hagytam, hogy készítsen pár képet rólam.
-Tudod, kicsim, azt hiszem most tényleg megtaláltad a tökéletest! Látszik rajtatok, hogy boldogok vagytok együtt, annyira örülök nektek, szinte ragyogtok a boldogságtól,de mintha valami nem lenne rendben. Minden rendben van veletek?
-Ami azt illeti ő tökéletes, anyu, de tegnap tettem valami iszonyút-kúszott könny a szemembe.
-Mi történt?-lépett közelebb, majd óvatosan a hátamat kezdte el dörzsölgetni, hogy megnyugodjak, mint baba koromban. Elmeséltem neki töviről hegyire mi történt, majd kikértem a tanácsát:
-A legjobb, ha tisztázod a helyzetet Ayumi. Egy házasság kezdeténél nem alapozhatsz hazugságokra. Ez a fiú szeret téged, hát légy őszinte vele, drágám!-csipkedte meg az arcomat, én pedig fintorogva kezdtem el lehámozni magamról a ruhát, hogy vehessek egy nyugtató fürdőt és elkezdhessek készülődni délutánra...
A szertartás előtt 10 perccel:
Végre kész lettem a készülődéssel, és éppen a ruhát vettem fel újra, mikor észrevettem, hogy a ruhán sötét folt éktelenkedik, nem sikerült megóvnom a szempillaspiráltól.
-Fenébe!-lépek ki a ruhámból, majd arrébb rúgom, semmi kedvem a mai szertartáshoz. Kopogásra leszek figyelmes, majd Ai lép be az ajtón, kezében egy hófehér anyag lengedezik.
-Gyere be, hugi! Épp most tettem tönkre a ruhám-mutogattam el röviden a helyzetet.
-Ami azt illeti ez az én meglepim a szertartásodra, emiatt jöttem egy nappal később!-mutogatott a kézjelekkel.
-Hogyan? Hugi! Imádlak!-ugrottam rá boldogan szorosan magamhoz ölelve. Kicsit eltolt magától, hogy válaszoljon:
-Hiányoztatok, az unokaöcsém és te is. Viszont nagyon kíváncsi vagyok a hódolódra, csak a TV-n keresztül volt szerencsém hozzá. Tudsz majd fordítani?
-Természetesen! Hugi, köszönöm, te vagy a legjobb!-bújtam bele a könnyű anyagba.
-Várj, segítek felhúzni hátul!-mutatott a hátamra, én pedig bólintva jeleztem, hogy mehet a menet.
-Kész is, te vagy a legszebb menyasszony, akit valaha láttam. Menjünk, a többiek már várnak, engem küldtek fel érted!-kacsintott, majd megragadta a kezem és elkezdett húzni kifelé, mielőtt még bezárkózhattam volna és elbújhattam volna a világ elől. Többé már nem volt visszalépés, cselekednem kellett!
Key szemszöge:
Yoogeun mellettem állt az oltárnál, mindkettőnkön szmoking és unott tekintet uralkodott. Ayu már 10 percet késett, én pedig egyre idegesebb lettem, Sarah beköpött vagy Onew.
-Key, hol van a mami?-húzta meg az ingujjam a kisebbik.
-Nem tudom,Yoogeun-feleltem őszinte aggódással. Lehajtott fejjel álltam végig, majd Yoogeun egyszer csak felkiáltott:
-Mamiii!-felemeltem a fejemet, és szembe találtam magamat egy magabiztos, őszinte mosolyú nővel.
-Aztaa!-jött ki a számon, majd gyorsan komolyságot erőltettem az arcomra. Ayu lassan lépkedett a székek között, egyre közelebb hozzám, majd odaért. A pap csak mondta és mondta, de én csak a szemeire koncentráltam és így semmit sem hallottam. Boldog, szelíd mosolya újra előidézte bennem azt, hogy vajon helyes-e, amit tenni készülök. Végül meghallottam, ahogy a pap a tiltakozókat kérdezi:
-Tiltakozom-hangzik fel mellettem a súlyos szó. Micsoda?
-Tiltakozom-bököm ki.
-Mindkettő? Mi folyik itt?-lesett ránk a pap szemüvege mögül.
-Ayu, én... sajnálom, elmentünk legénybúcsúra Yoogeun-nal. Aztán túl sokat ittam és ...
-Megcsaltalak-bökte ki sóhajtva. Micsodaa? Mégis mi történt? A násznép nagyot morajlott körülöttem. Te jó ég!
-A lánybúcsún. Berúgtam, először én sem hittem, de képes bizonyíték van rá. Lina!-kapta elő a telefont, majd megláttam. A képről Ayu-ra, majd vissza néztem. Ez nem lehet. Előhúztam a görbe írást a zsebemből a rúzsfolttal. Az anyajegyek, a mosoly, a lágy hullámok, a babaarc...
-Végig te voltál az!-kiáltottam fel a hajamba túrva.
-Miről beszélsz?-nézett rám zavartan könnyes szemekkel.
-TE voltál az.. A lány tegnapról! Soha nem csaltalak meg! Ahogy te se engem! Érted? Egymással csaltuk meg a másikat!-tártam szét a karomat megkönnyebbülten. Még sem hazudtam és csaltam meg őt! Istenem...
-Azt mondod, hogy veled voltam egész végig?-sikkantott fel meglepetten. A karjaimba kaptam:
-Azt bizony, te boszorkány! Jól átvertél!
-Te is engem és meg is leptél! Szép kis szélhámosak vagyunk, Kim Kibum-megcsókoltam a homlokát.
-Szeretlek!-súrolta a szám a fülének lágy finom bőrét.
-Hát még én!-nyomott puszit az arcomra.
-Khmm... Folytathatnánk a szertartást? Még nem tartunk a csók résznél!-szólt közbe a pap, mielőtt megcsókoltam volna a feleségemet.
-A csók menőőőőő!-sikkantott fel Yoogeun, majd pacsiztak Jonghyun-nal, én pedig életem legboldogabb pillanatát átélve csókoltam meg Ayu-t a papi beszéd vége után. A násznép füttyögve és tapsolva fogadott minket, a friss házaspárt, majd kivonultunk lassan és a lampionokkal bevilágított pavilonban még ezerszer leheltem forró csókot Ayu ajkaira, aki meg annyiszor viszonozta azt, míg úgy ragyogott, mint a lampionok.
-Van egy kis bejelenteni valóm!-kocogtatta meg a poharát. Gyanakodva mértem végig, Mégis miről beszél?
-Terhes vagyok... Méghozzá ikrekkel!-emelt fel egy fotót, majd rám nézett:
-Ne haragudj, hogy eddig várt...
-Úristen! TERHES VAGY!-emeltem fel és megpörgettem, a boldogság tűzijátékként robbant szét a hasamban.
-Igen, Kibum-kacagott fel gyöngyözően, a szememet pedig elfutotta a könny.
-Apa leszek!-suttogtam a gyönyörűségtől. Ayu hasára tettem a kezem:
-Én leszek a papátok, pocaklakók! A mamátokkal nagyon várunk titeket!-integettem, mintha értenék.
-Borzalmas dolgot tettem... Ha Taemin megtudja, végem.
-Miről beszélsz?
-Lefeküdtem egy másik sráccal... -suttogta, majd a szemeiből könnycseppek millió záporoztak.
-Ne beszélj badarságokat. Egész végig velünk voltál!-mosolyodtam el, ahogy próbáltam felidézni a tegnap estét, aztán felbukkantak a fejemben a rémképek. Yuno eltűnt egy sráccal, aztán utána indultam, de neki mentem valakinek, de utána hazajöttünk.
-Annyira sajnálom...-böktem ki idegesen.
-Nem, semmi gond, az én hibám. Csak félek a következményektől és meg is bántam mindent. Taemin gyűlölni fog...-karolta át a térdeit idegesen.
-Aigoo, olyan vagy, mint a kisfiam, mikor rossz fát tesz a tű...
-Ez nem ugyanaz-szólt közbe idegesen elfordulva.
-Talán nem, de hasonló. Szeretem a kisfiamat, mindennél jobban... Taemin pedig téged... Minden rendben lesz-szorítottam meg a kezét vigasztalóan.
-Köszönöm-ölelt át hirtelen, a húgomra emlékeztetett egy kissé abban a pillanatban a bizonytalanságával és a hirtelenségével.
-Naa, iparkodj, szárítsd fel azokat a könnyeket, és intézzük el Taeminnie-t, elviszlek kocsival. Nekem még úgyis taliznom kell a szüleimmel és Key-jel-húztam fel a földről, majd pár perc múlva egy aprócska halvány mosoly jelent meg az ajkain, amit jó jelnek tartottam.
Boldogan kortyolgattam tovább a teám, míg Yuno is elkészült és felhívtam a srácok főnökét, hogy még egyszer tisztázzam vele csendes esküvőt szeretnék kettőnknek a média nélkül, a családdal és a barátokkal. A főnök kissé morcosan, de elfogadta a javaslatomat, ha később hajlandóak vagyunk sajtótájékoztatót tartani és egy magazin számára fotókat gyártani az esküvőről.
Közben a lányok is elkezdtek ébredezni, Lina kissé aggódva mustrált végig, amit nem értettem:
-Valami gond van?-kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Nemm, vagyis hát... Emlékszel a tegnapra?-arcán gondterhelt ráncok foglaltak helyet.
-Nagyjából, jó buli volt. Köszönöm lányok-mosolyogtam rájuk őszintén, majd Lina a kezembe nyomta a telefonját:
-Nézd meg a képeket, és a videókat, hátha eszedbe jut valami-pár perc múlva vadul túrtam a hajamba a képeket látva. Megcsókoltam valaki tök idegent, ráadásul a kép teljesen homályos és nem is látszik rajta semmi a nyálcserénken kívül persze. A volt férjem többször megcsalt, éppen ezért szerettem volna Key-jel végtelenül őszinte és egyben hűséges lenni, erre mit teszek az esküvőm előtt 2 nappal? Megcsókolok egy vadidegent és még ki tudja mi történt, amiről a képek nem tanúskodnak... Úgy éreztem menten sírva fakadok a hirtelen jött cselekedeteim miatt. Yuno közelebb kúszott hozzám, majd vigasztalón megölelt:
-Key szeret, meg fogja bocsátani-suttogta, habár számomra kevésbé hangzottak megnyugtatónak a szavai, mivel tudtam Kibum lobbanékony természetéről.
-Menjünk, lekésed a talit a szüleiddel!-kiabált le Lina a lépcsőről. Tudtam, hogy igaza van, de most, hogy tudtam az igazságot féltem a szemükbe nézni, de legfőképpen az Ő szemébe féltem nézni...
Key szemszöge:
Idegesen topogtam a cipőmmel Ayu szülei előtt, már köszöntem és be is mutatkoztam, azóta pedig csend honol a nappaliban. Mégis mit mondjak?
-Megjöttem, skacok!-nyílt az ajtó és Ayu lépett be a lányokkal. Jöttek az általános bemutatkozások, majd Ayu leült mellém. Meg akartam fogni a kezét, hogy magabiztos legyek megint, de nem mertem. Ő is mintha kicsit elhúzódott volna tőlem, de annak tudtam be, hogy talán nem akarja a szülei előtt kimutatni a bensőségesebb érzéseit irántam. Ez természetes, nem? Az egyszerűbb kérdések után, a lányok elmentek megnézni Ayu ruháját, én pedig magamra maradtam az édesapjával:
-Kibum, nagyra értékelem, hogy Ayu talált egy olyan embert, mint te. Szeretném, ha boldoggá tennéd őt és soha nem hagynád magára... Még ha a lányom nem is vallja be, nagyon érzékeny és úgy érzem talán végre megtalálta az igazit, aki hűségesen kiáll mellette és aki a másik egyenlő feleként kezeli. Üdv a családban, fiam!-nyújtotta felém a kezét, én pedig habozva, de elfogadtam a kezét és tudtam, hogy ezzel a kézfogással megpecsételődött, hogy hallgatni fogok arról a kis incidensről, ami tegnap történt.
-Köszönöm, uram! Ez megtisztelő!-húztam mosolyra a számat, de csak egy hamisat sikerült az arcomra varázsolnom, ami nekem is inkább gyanúsnak tűnt, mint boldognak. Az árulók mosolya...
Ayumi szemszöge:
Anyuval megnéztük a ruhámat, és a lányok segítettek felvenni a fűzős ruhát:
-Gyönyörű vagy...-bukott ki anyu száján, míg az arcán végigfolyt egy könnycsepp.
-Jaj, anya!-öleltem át óvatosan, majd nemsokára már együtt sírtunk.
-A kicsi lányom férjhez megy, még ilyet, ráadásul ma! Túl sokat sírok, ülj le, hadd készítsek egy képet az én gyönyörűmről, akinek a haját alig pár napja fésülgettem. Naa, ülj le, mielőtt összekenjük a ruhát a lefolyt szempillaspirállal-engedelmesen szót fogadtam, majd hagytam, hogy készítsen pár képet rólam.
-Tudod, kicsim, azt hiszem most tényleg megtaláltad a tökéletest! Látszik rajtatok, hogy boldogok vagytok együtt, annyira örülök nektek, szinte ragyogtok a boldogságtól,de mintha valami nem lenne rendben. Minden rendben van veletek?
-Ami azt illeti ő tökéletes, anyu, de tegnap tettem valami iszonyút-kúszott könny a szemembe.
-Mi történt?-lépett közelebb, majd óvatosan a hátamat kezdte el dörzsölgetni, hogy megnyugodjak, mint baba koromban. Elmeséltem neki töviről hegyire mi történt, majd kikértem a tanácsát:
-A legjobb, ha tisztázod a helyzetet Ayumi. Egy házasság kezdeténél nem alapozhatsz hazugságokra. Ez a fiú szeret téged, hát légy őszinte vele, drágám!-csipkedte meg az arcomat, én pedig fintorogva kezdtem el lehámozni magamról a ruhát, hogy vehessek egy nyugtató fürdőt és elkezdhessek készülődni délutánra...
A szertartás előtt 10 perccel:
Végre kész lettem a készülődéssel, és éppen a ruhát vettem fel újra, mikor észrevettem, hogy a ruhán sötét folt éktelenkedik, nem sikerült megóvnom a szempillaspiráltól.
-Fenébe!-lépek ki a ruhámból, majd arrébb rúgom, semmi kedvem a mai szertartáshoz. Kopogásra leszek figyelmes, majd Ai lép be az ajtón, kezében egy hófehér anyag lengedezik.
-Gyere be, hugi! Épp most tettem tönkre a ruhám-mutogattam el röviden a helyzetet.
-Ami azt illeti ez az én meglepim a szertartásodra, emiatt jöttem egy nappal később!-mutogatott a kézjelekkel.
-Hogyan? Hugi! Imádlak!-ugrottam rá boldogan szorosan magamhoz ölelve. Kicsit eltolt magától, hogy válaszoljon:
-Hiányoztatok, az unokaöcsém és te is. Viszont nagyon kíváncsi vagyok a hódolódra, csak a TV-n keresztül volt szerencsém hozzá. Tudsz majd fordítani?
-Természetesen! Hugi, köszönöm, te vagy a legjobb!-bújtam bele a könnyű anyagba.
-Várj, segítek felhúzni hátul!-mutatott a hátamra, én pedig bólintva jeleztem, hogy mehet a menet.
-Kész is, te vagy a legszebb menyasszony, akit valaha láttam. Menjünk, a többiek már várnak, engem küldtek fel érted!-kacsintott, majd megragadta a kezem és elkezdett húzni kifelé, mielőtt még bezárkózhattam volna és elbújhattam volna a világ elől. Többé már nem volt visszalépés, cselekednem kellett!
Key szemszöge:
Yoogeun mellettem állt az oltárnál, mindkettőnkön szmoking és unott tekintet uralkodott. Ayu már 10 percet késett, én pedig egyre idegesebb lettem, Sarah beköpött vagy Onew.
-Key, hol van a mami?-húzta meg az ingujjam a kisebbik.
-Nem tudom,Yoogeun-feleltem őszinte aggódással. Lehajtott fejjel álltam végig, majd Yoogeun egyszer csak felkiáltott:
-Mamiii!-felemeltem a fejemet, és szembe találtam magamat egy magabiztos, őszinte mosolyú nővel.
-Aztaa!-jött ki a számon, majd gyorsan komolyságot erőltettem az arcomra. Ayu lassan lépkedett a székek között, egyre közelebb hozzám, majd odaért. A pap csak mondta és mondta, de én csak a szemeire koncentráltam és így semmit sem hallottam. Boldog, szelíd mosolya újra előidézte bennem azt, hogy vajon helyes-e, amit tenni készülök. Végül meghallottam, ahogy a pap a tiltakozókat kérdezi:
-Tiltakozom-hangzik fel mellettem a súlyos szó. Micsoda?
-Tiltakozom-bököm ki.
-Mindkettő? Mi folyik itt?-lesett ránk a pap szemüvege mögül.
-Ayu, én... sajnálom, elmentünk legénybúcsúra Yoogeun-nal. Aztán túl sokat ittam és ...
-Megcsaltalak-bökte ki sóhajtva. Micsodaa? Mégis mi történt? A násznép nagyot morajlott körülöttem. Te jó ég!
-A lánybúcsún. Berúgtam, először én sem hittem, de képes bizonyíték van rá. Lina!-kapta elő a telefont, majd megláttam. A képről Ayu-ra, majd vissza néztem. Ez nem lehet. Előhúztam a görbe írást a zsebemből a rúzsfolttal. Az anyajegyek, a mosoly, a lágy hullámok, a babaarc...
-Végig te voltál az!-kiáltottam fel a hajamba túrva.
-Miről beszélsz?-nézett rám zavartan könnyes szemekkel.
-TE voltál az.. A lány tegnapról! Soha nem csaltalak meg! Ahogy te se engem! Érted? Egymással csaltuk meg a másikat!-tártam szét a karomat megkönnyebbülten. Még sem hazudtam és csaltam meg őt! Istenem...
-Azt mondod, hogy veled voltam egész végig?-sikkantott fel meglepetten. A karjaimba kaptam:
-Azt bizony, te boszorkány! Jól átvertél!
-Te is engem és meg is leptél! Szép kis szélhámosak vagyunk, Kim Kibum-megcsókoltam a homlokát.
-Szeretlek!-súrolta a szám a fülének lágy finom bőrét.
-Hát még én!-nyomott puszit az arcomra.
-Khmm... Folytathatnánk a szertartást? Még nem tartunk a csók résznél!-szólt közbe a pap, mielőtt megcsókoltam volna a feleségemet.
-A csók menőőőőő!-sikkantott fel Yoogeun, majd pacsiztak Jonghyun-nal, én pedig életem legboldogabb pillanatát átélve csókoltam meg Ayu-t a papi beszéd vége után. A násznép füttyögve és tapsolva fogadott minket, a friss házaspárt, majd kivonultunk lassan és a lampionokkal bevilágított pavilonban még ezerszer leheltem forró csókot Ayu ajkaira, aki meg annyiszor viszonozta azt, míg úgy ragyogott, mint a lampionok.
-Van egy kis bejelenteni valóm!-kocogtatta meg a poharát. Gyanakodva mértem végig, Mégis miről beszél?
-Terhes vagyok... Méghozzá ikrekkel!-emelt fel egy fotót, majd rám nézett:
-Ne haragudj, hogy eddig várt...
-Úristen! TERHES VAGY!-emeltem fel és megpörgettem, a boldogság tűzijátékként robbant szét a hasamban.
-Igen, Kibum-kacagott fel gyöngyözően, a szememet pedig elfutotta a könny.
-Apa leszek!-suttogtam a gyönyörűségtől. Ayu hasára tettem a kezem:
-Én leszek a papátok, pocaklakók! A mamátokkal nagyon várunk titeket!-integettem, mintha értenék.
Vége
